Nem lesz könnyű feladat megtalálni a megfelelő asztronautákat, akik a Marsra utaznak majd. Óriási kockázat, hiszen előfordulhat, hogy soha nem térnek vissza, így a legjobban képzett szakemberekre lesz szükség. Egy tanulmány szerint azonban van még egy fontos tényező, amit szem előtt kell tartani, ami nem mást, minthogy minden űrhajósnak, aki először utazik a Marsra, nőnek kellene lennie.
A felvetés azonban korántsem új keletű. Az 1950-es években a NASA élettudományokkal foglalkozó különbizottságának vezetői a női űrhajósok mellett érveltek, mondván, hogy a férfiakhoz képest szinte minden szempontból alkalmasabbak az űrrepülésre. A programot pedig Lovelace Woman in Space nevezték el.
Olvasd el ezt is! A Mars legnagyobb holdja hamarosan darabjaira szakad
A nők teste jellemzően kisebb és könnyebb, így kevesebb oxigénre és kalóriára van szükségük, ami súlyt és erőforrásokat takarít meg. Úgy gondolták, hogy a női ivarszervek jobban elszigeteltek a sugárzástól, és kevésbé hajlamosak a szívrohamra, a férfiakkal ellentétben.
Leegyszerűsítve, a nők kevesebb erőforrást és helyet igényelnek, és nagyobb a valószínűsége, hogy egészségesebben térnek vissza.
Ám az 1950-es évek nem a nemek közötti egyenlőségről volt híres, kizárólag a férfiakat foglalkoztatták az űrközpontokban. Az amerikai nőket egészen Sally Ride 1983-as űrrepüléséig távol tartották ettől a szerepkörtől, annak ellenére, hogy előtte minden rakétaindításnál szerves szerepet játszottak.
Most egy új tanulmány megerősítette Dr. W. Randolph Lovelace II. és Donald Flickinger dandártábornok 1950-es években megfogalmazott elképzeléseit, melyben arról elmélkedtek, előnyösebb, ha az űrhajósok elsősorban nők.
Az elemzés a férfiak és nők becsült oxigénfogyasztását, teljes energiafelhasználását, szén-dioxid- és hőtermelését, valamint vízigényét vizsgálta hosszabb űrrepülési küldetések során, hogy kiderüljön, milyen is egy „optimális asztronauta”.
Megállapították, hogy a férfi űrhajósok esetében a testméret önmagában elég ahhoz, hogy az összes mérőszámot masszívan megnövelje: a teljes energiafelhasználás 30 százalékkal, az oxigénfogyasztás 60 százalékkal, a szén-dioxid-termelés 60 százalékkal, a vízigény pedig 17 százalékkal emelkedik.
A női űrhajósok testméretük növekedésével sokkal jobb mutatókkal rendelkeztek, a legnagyobb hatással járó adatok is 30 százalékos csökkenésnek feleltek meg. Illetve akár 41 százalékos csökkenés is elérhető a tápanyagszükségletben és az oxigéntermelésben.
Ez is érdekelhet: Megdöntötték a leghosszabb űrséta rekordját
A kisebb Mars-modulok felé való elmozdulással együtt ezek az adatok azt sugallják, hogy a kizárólag női legénység előnyös lehet az első Marsra szálláskor. Amikor az űrhajó majd hét hónapon át utazik, és az egyetlen utánpótlási állomás 264,72 millió kilométerre van a Földön, minden egyes hatékonysági pont számít, és talán a női űrhajósok jelenthetik majd a megoldást erre.