A Föld belseje sok titkot rejt, most azonban egy ősi óceán borzolta fel a kedélyeket.
A Science című folyóiratban megjelent új tanulmányukban az Antarktiszról származó kiterjedt szeizmikus képalkotó adatokat elemző kutatók felfedeztek valamit, ami szerintük egy ősi óceán fenekéről származó anyag, melyet a Föld belseje az évmilliók során elnyelt. Erre a megállapításra egy vékony és feltűnően sűrű réteg felfedezése vezetett rá. Ez a réteg a mag és a köpeny határán található, amely több ezer kilométerrel a felszín alatt ékelődött be.
Az Antarktiszról származó több ezer szeizmikus felvételt elemezve a nagy felbontású képalkotó módszerünk mindenhol, ahol szondáztunk, vékony, anomális anyagzónákat talált a CMB-nél (kozmikus mikrohullámú háttér – a szerk.)
– mondta a tanulmány társszerzője, Edward Garnero, az Arizonai Állami Egyetem Föld- és Űrkutatási Tanszékének professzora a sajtóközleményben.
Ez is érdekelhet: Így figyelhető meg legegyszerűbben a Föld forgása
A csapat mérései a földrengések által kibocsátott rezonáló szeizmikus hullámokat követték nyomon, amelyekről észrevették, hogy drasztikusan lelassulnak a CMB egyes részein. Ezeket a sebességet gátló foltokat ultraalacsony sebességű zónáknak (ULVZ) nevezik, amelyek többé-kevésbé a CMB-ből kiálló hegyek formájában jelennek meg.
Az anyag vastagsága néhány kilométertől több tíz kilométerig terjed. Ez arra utal, hogy hegyeket látunk a magban, egyes helyeken akár ötször magasabbakat, mint a Mount Everest
– mondta Garnero.
Abból a mértékből, ahogy a szeizmikus hullámok lelassultak egy ilyen geológiailag vékony rétegben, a kutatók arra következtetnek, hogy az ULVZ-k egy ősi óceánfenék anyagából állhatnak, amely sokkal sűrűbb, mint a környező köpeny.
Bár ezt a jelenséget már korábban is feltételezték a geológusok, a kutatók adatai szerint azonban ezek a törpe hegyek az egész magot körülölelhetik.
És ezek a hegyek messze nem jelentéktelen szabálytalanságok. A kutatók úgy vélik, hogy döntő szerepet játszhatnak annak meghatározásában, hogy miként szökik ki a hő a Föld olvadt magjából. Ráadásul valószínű, hogy ez az óceáni anyag végül újra felhasználásra kerül az óceánok mai fenekének kialakításához, amelyet vulkánkitörések révén fokozatosan kotortak ki.
Forrás: Futurism