Az egyik síron volt egy névtábla is, a másik lelet viszont lehet, hogy örökre névtelen marad.

Idén tavasszal mi is beszámoltunk róla, hogy a Notre-Dame-székesegyház padlója alatt több ősi sírra, köztük egy 14. századi ólomszarkofágra bukkantak az épület felújítása közben. A felfedezések a templom belsejében végzett ásatási munkálatok során történtek.

A sírokat és a szarkofágot a templom padlójának egy 18. századból származó rétege alatt találták meg. A legkorábbi alapot még 1163-ban III. Sándor pápa rakta le, az eredeti gótikus építményt pedig a következő évszázadban építették.

Akkor még csak annyit lehetett tudni, hogy a szarkofág ólomból készült, és valószínűleg valamilyen fontos egyházi méltóság holttestét őrzi. Az akkor feltételezések szerint a meglepően jó állapotban talált tárgy a 14. századból származhat.

Ez is érdekelhet: Miért tartotta a zsebében a kezét Napóleon?

A francia törvények értelmében,– mivel egy ember található a szarkofágban – a vizsgálat inkább antropológiai, mint régészeti célú, ezért eltartott egy ideig, amíg a feltárják a koporsókat, ami most decemberben történt meg végül.

A koporsók felnyitását Eric Crubézy, a University of Toulouse III biológiai antropológia professzora felügyelte.

Mint kiderült, az első sírhelyet a koporsón lévő névtábla szerint azonosították, ami Antoine de la Portét rejtette, aki 1710. december 24.-én, 83 évesen halt meg. A feltételezések szerint a férfi a Notre-Dame működtetésért felelős papság egyik tagja lehetett, Ő a katedrális működtetéséért felelős papság tagja lehetett, aki vagyonát arra használta, hogy megerősítse a Notre Dame kórusát, ami a szakemberek szerint magyarázatot adhat arra, hogy miért a kereszthajó központi része alá temettette magát, amely az elit végső nyughelye számára fenntartott terület.

A maradványok kifejezetten jó állapotban maradtak fent; a csontozat mellett a férfi szakálla és pár ruhája is megmaradt, emellett három érem is volt a koporsó tetején. A kutatók még azt is megállapították, hogy a nagy lábujjcsontján a köszvény jelei mutatkoztak – ez egyébként akkoriban a túlzott alkohol- és ételfogyasztás miatt volt gyakori.

A második ólomszarkofágról hiányzott a névtábla, amiért a benne lévő maradvány névtelen. Az azért kiderült, hogy a férfi 25 és 40 év között lehetett a halálakor, de az elemzések szerint a férfinak „nehéz élete lehetett”.

A valamikor a 14. és 18. század között élő férfi fiatal kora óta lovagolhatott, és a halála előtti években elvesztette a fogai jelentős részét – a vizsgálatok alatt pedig olyan nyomokra bukkantak, hogy a férfi tuberkulózis okozta krónikus agyhártyagyulladás miatt halhatott meg.

A szakemberek által „Le Cavalier” (A lovas) néven emlegetett férfi koponyája körül virágokat és leveleket is felfedeztek. Ennél is érdekesebb, hogy a koponyáját lefűrészelték, a mellkasát pedig felnyitották, hogy bebalzsamozzák, ami bevett gyakorlat volt a nemesség körében a 16. század után.

Hogy meg tudják, ki is volt valójában a férfi, minimális esély van: ha a halálának dátuma a 16. század második fele vagy a 17. század eleje körül volt, akkor a rendelkezésekre álló halotti anyakönyvben be lehet azonosítani. Ha ennél korábbi, valószínűleg soha nem derül fény rá.

Az elkövetkező hónapokban a további kutatások arra fognak összpontosítani, hogy többet tudjanak meg a kutatók a férfiak származásáról és étrendjéről, ami további támpontokat adhat az életmódjukhoz és a halálukhoz. Az elemzések végső eredményei 2023 elején és közepén várhatók – számolt be róla a LiveScience