A tudósok a közelmúltban figyelemre méltó felfedezéseket tettek a nem emberi hangokkal kapcsolatban. A kutatók a digitális bioakusztika – hasonló az okostelefonokban található apró, hordozható digitális hangrögzítőkhöz – segítségével dokumentálják a hangok egyetemes jelentőségét a földi életben.
Azáltal, hogy ezeket a digitális mikrofonokat az egész Földön elhelyezik, az óceánok mélyétől az Északi-sarkvidékig és az Amazonasig, a tudósok felfedezik a természet rejtett hangjait, amelyek közül sok ultrahangos vagy infrahangos frekvencián, az emberi hallótávolság felett vagy alatt jelentkezik – írja a The Guardian.
Ez is érdekelhet: Öt gyönyörű helyszín, amit a természet elzárt a világtól
A természet folyamatos beszélgetést folytat, amelynek nagy részét a puszta emberi fül nem hallja. A digitális bioakusztika azonban segít nekünk meghallani ezeket a hangokat, mivel bolygóméretű hallókészülékként működik, és lehetővé teszi az ember számára, hogy érzékszervi képességeink határain túl is értelmezze természet hangjait. A mesterséges intelligencia (AI) segítségével a kutatók ma már más fajok komplex kommunikációját is képesek dekódolni.
Ahogy a tudósok hallgatóznak a természetben, megdöbbentő dolgokat tudnak meg. Sok olyan faj, amelyről korábban azt hitték, hogy teljesen némák, valójában „óriási zajt csapnak”.
A brazil Wildlife Conservation Society munkatársa, Camila Ferrara kutatásai például kimutatták, hogy az amazóniai tengeri teknősök több mint 200 különböző hangot adnak ki.
Ferrara kutatásai kimutatták, hogy a teknősbékák még a tojásukban, a kikelés előtt is hangokat adnak ki, hogy összehangolják születésük pillanatát. De azt is megfigyelte, hogy az anyateknősök a közelben várakoznak a folyóban, és hívogatják kicsinyeiket, hogy biztonságba, a ragadozóktól távol vezessék őket: ez volt az első tudományos bizonyíték a szülői gondoskodásra a teknősöknél, amelyekről korábban azt hitték, hogy egyszerűen csak elhagyják tojásaikat.
A szakértők azt is megtudták, hogy a hangilag aktív fajok – például a denevérek – olyan hangokat adnak ki, amelyek sokkal összetettebb információt tartalmaznak, mint korábban azt gondolták. A denevér echolokációt például közel egy évszázaddal ezelőtt fedezték fel. A kutatók azonban csak nemrégiben kezdték el megfejteni a denevérek más céllal kibocsátott hangjait.
A tudósok több órányi denevérhang rögzítésével és mesterséges intelligencia algoritmusok segítségével történő dekódolásával felfedték, hogy az apró bőregerek emlékeznek a szívességekre, a haragtartásra, szociálisan távolságtartóak és csendben maradnak, ha betegek, illetve olyan hangcímkéket használnak, amelyek felfedik az egyed és a rokonság identitását. A hím denevérek az apáiktól tanulják meg a territoriális dalokat meghatározott dialektusokban, majd a madarakhoz hasonlóan ezeket a dalokat éneklik a terület védelmére és a társak vonzására.
Mirjam Knörnschild Costa Ricában végzett, zsákos szárnyú denevérekkel végzett kutatásai kimutatták, hogy az anyanyelvű denevérek az emberhez hasonló módon beszélnek kicsinyeikhez; a denevérbébik pedig megtanulják a hanglejtést. Így az, hogy denevérek képesek hangtanulásra, valamint a hangjukkal összetett információkat közvetíteni, bravúros felfedezés.
Az akusztikus hangolás a természetben is széles körben elterjedt. A korall- és hallárvák úgy találnak haza, hogy lenyomatot vesznek a zátony által kibocsátott egyedi hangokról, ahol megszülettek. A molylepkék pedig echolokációt zavaró képességeket fejlesztettek ki, hogy elrejtőzzenek a denevérszonárok elől.
A virágok és a szőlő olyan leveleket fejlesztettek ki, amelyek visszaverik az echolokációt a denevérek számára, mintha fényes akusztikus zseblámpával csalogatnák beporzóikat. A méhek zümmögésére válaszul a virágok elárasztják magukat nektárral. Sőt, a növények bizonyos hangfrekvenciákra gyorsabban növekednek és egyes fajok – köztük a paradicsom, a dohány és a kukoricacsemeték – még hangot is adnak ki, bár jóval magasabb frekvencián, amit mi értelemszerűen képtelenek vagyunk hallani.
Ez is érdekelhet: Szabad szemmel felfoghatatlan mikrofotókon a természet csodái
Yossi Yovel, a Tel Aviv-i Egyetem munkatársa, akinek kutatásai az idegtudomány és az ökológia között hidat képeznek, egy mesterséges intelligencia algoritmust képzett ki a paradicsompalánták meghallgatására. Az algoritmus pedig megtanulta megkülönböztetni, hogy a növények kiszáradtak vagy sérültek-e, pusztán a különböző hangok alapján, amelyeket kiadnak.
Bár az emberek nem hallják azokat az ultrahangfrekvenciákat, amelyeken a növények zajt csapnak, tudjuk, hogy egyes rovarok és állatok igen. Lehet, hogy a növények jelzik állapotukat más élőlényeknek.
A tudósok most arra próbálják felhasználni ezeket a digitális felfedezéseket, hogy fajközi kommunikációs eszközöket fejlesszenek ki olyan különböző élőlényekkel, mint a méhek és a bálnák, ami etikai és filozófiai kérdéseket is felvet. Van-e jogunk nem emberi lényeket lehallgatni és adatokat gyűjteni a beleegyezésük nélkül? Megkérdőjelezi-e az állatok komplex kommunikációjának létezése azt az állítást, hogy egyedül az ember rendelkezik nyelvvel?
Miközben ezekkel a jövőbe mutató kérdésekkel foglalkozunk, nem szabad megfeledkeznünk a zajszennyezés sürgető kihívásáról sem, amelynek csökkentése azonnali, pozitív és jelentős hatással lehet a nem-emberek és az emberek számára egyaránt. Az emberi hangzavar elhallgattatása korunk egyik legnagyobb kihívása. A digitális hallgatás viszont rávilágíthat arra, hogy sokkal többet kell még megtudnunk a természetről, ez pedig új utakat kínál a környezet védelmére és megőrzésére.