Görbe csillaghalmazok, amelyek látszólag megsértik a gravitációról alkotott hagyományos elképzeléseinket.
A hatalmas csillaghalmazok általában spirálokba kötődnek a galaxisok középpontjában. E halmazok egy része az asztrofizikusok által nyitott csillaghalmazoknak nevezett kategóriába tartoznak, amelyek viszonylag rövid idő alatt – egy hatalmas gázfelhőben történő gyulladás következtében – jönnek létre.
Ez is érdekelhet: Felfogni is nehéz, hány csillag van az univerzumban
A folyamat során az elszabadult csillagok árapály-csóvákban gyűlnek össze, amik közül az egyiket hátrahúzzák, míg a másik előre halad.
Newton gravitációs törvényei szerint a véletlen műve, hogy egy eltévedt csillag melyik csóvában köt ki. Tehát mindkét csóvának körülbelül ugyanannyi csillagot kell tartalmaznia
– jelentette ki Jan Pflamm-Altenburg, az új tanulmány társszerzője.
De néhány közelmúltbeli megfigyelésük látszólag ellentmond a hagyományos fizikának.
Munkánk során először sikerült bebizonyítanunk, hogy ez nem igaz. Az általunk vizsgált halmazokban az elülső csóva mindig lényegesen több csillagot tartalmaz a halmaz közelében, mint a hátsó
– tette hozzá Pflamm-Altenburg.
Valójában új eredményeik sokkal inkább egy másik elméletnek, a „módosított newtoni dinamikának” (MOND) felelnek meg.
Egyszerűen fogalmazva, a MOND szerint a csillagok két különböző ajtón keresztül hagyhatnak el egy halmazt. Az egyik a hátsó árapálycsóvához vezet, a másik az elsőhöz. Az első azonban sokkal keskenyebb, mint a második – így kevésbé valószínű, hogy egy csillag rajta keresztül hagyja el a halmazt. Newton gravitációs elmélete viszont azt jósolja, hogy mindkét ajtónak ugyanolyan szélesnek kell lennie
– magyarázta a közleményben Pavel Kroupa, Pflamm-Altenburg kollégája és a tanulmány vezető szerzője.
Ez is érdekelhet: 5 időjárási jelenség, amik az áprilisi hóesésnél is durvábbak
A kutatók MOND-t figyelembe vevő szimulációi sok mindent megmagyarázhatnak. Egyrészt azt sugallják, hogy a nyílt csillaghalmazok sokkal rövidebb ideig élnek, mint amit Newton fizikai törvényei alapján várták a tudósok. Ez pedig megmagyaráz egy régóta ismert rejtélyt – bevezetesen, hogy a közeli galaxisokban lévő csillaghalmazok gyorsabban tűnnek el, mint kellene.
Ezért a szakértők szimulációk pontosságának növelésével próbálnak még pontosabb képet alkotni, ami vagy alátámasztja a MOND-elméletüket, vagy arra a következtetésre jutnak, hogy Newton valójában már az első alkalommal is igazat mondott.