Craco városát 1980-ban elhagyták, de még mindig látogathatóak a pusztuló utcái és épületei.
Cracót először a görögök telepítették be a Kr. u. hatodik században, bár a Kr. e. nyolcadik századból származó sírok régebbi létezésre engednek következtetni. Jelenlegi elrendezését a középkornak köszönheti: a XII. században a normannok egy őrtornyot építettek hozzá, a következő évszázadokban pedig számos palota épült.
A város bizonytalan fekvése a hegytetőn, valamint a heves földrengések és földcsuszamlások sorozata miatt Craco a második világháborút követő években lakhatatlanná vált. 1963-ban szinte az összes lakost egy közeli völgyben lévő új településre költöztették, majd 1980-ban Craco teljesen elhagyatottá vált.
Ma vezetett túrákon a résztvevők védősisakban fedezhetik fel a romokat. Testközelből azonban szemmel látható a romlás előrehaladott állapota. Láthatunk összedőlt házakat, tornyokat, ahol már nem szólnak a harangok és rozsdás erkélyeket, ahová egykor a családok a szennyest akasztották ki. A város gyönyörű templomjának, a San Nicolának oltáránál gyomnövények nőnek.
Egy-két bazilikát még mindig fenntartanak, köztük a Santa Maria della Stelláz, ahol egy Szűz Máriát és Jézust ábrázoló szobrot fedezett fel egy arra járó pásztor (bár a Jézus eltűnt, de az eredeti Szűzanya még mindig ott van). De más legendák között szerepel egy helyi kocsma, amelyet egy szellemnő üzemeltetett, aki elcsábította a férfi vendégeit, és ecetté változtatta őket.