A hűvösebb őszi napokon nincs is jobb, mint bekuckózni egy lebilincselő olvasmány és egy forró tea társaságában a kanapéra. Könyvajánlónk következik, ezúttal a kortárs világirodalom női szerzőinek magyarul az elmúlt időszakban megjelent köteteiből.

Természetesen a nők erős jelenléte a szépirodalom sokszínű világában közel sem újdonság: mind a szórakoztató, mind a szépirodalomban egyre nagyobb számban jelentkeznek a kivételesen tehetséges női alkotók. Egyre többen vannak azonban azok a szerzők is, akik a még mindig vészesen férfiközpontú társadalmi berendezkedést sikeresen tudják vizsgálat alá vonni, az öncélúságot, a leegyszerűsítést vagy a feminizmus sokszor visszatetszést keltő törekvéseit túlhaladva.

Ezeknek a könyveknek az írói a férfi olvasóiakat nem tekintik ellenségnek, hanem beavatják azokba a lelki, érzelmi folyamatokba, amik szükségessé teszik a jelenlegi status quo felbomlását.

Az alábbi válogatásban összegyűjtöttük azokat a magyarul frissen megjelent szépirodalmi alkotásokat, amelyek az elmúlt időszakban az olvasók széles körében tettek ezért a folyamatért.

​1. Margaret Atwood: Az ehető nő, Jelenkor, 2020 (fordította: Csonka Ágnes)

Az ehető nő Atwood, a Szolgálólány meséje szerzőjének legelső regénye, de már itt is a rá oly jellemző, egyszerűségében lenyűgöző nyelvvel járja körül ugyanazokat a témákat, amelyek későbbi könyvei központjában is állnak: a könyv a patriarchátus elnyomó természetrajza és a női szerepek kikezdhetetlenségének együttérző vizsgálata, értő kritikája. Cselekménye, nyelve, humora, témaválasztása, megoldásai időtlenek. A hatvanas évek kanadai nagyvárosában játszódó történet főhőse egy fiatal lány, akivel könnyű azonosulni. Marian egyetlen logikus lehetősége az életben a társadalom által jóváhagyott csapdának tűnik: otthonülő feleséggé válni. Ám amint eljegyzik, megmagyarázhatatlan étkezési zavarok kezdik kísérteni.

Könyvében az írónő a jelképes kannibalizmus motívumát kapcsolta össze a nemi szerepek témájának boncolgatásával, és a fogyasztói társadalom kritikájával, amely a nőket bekebelezhetőnek, eltárgyiasíthatónak, „ennivalónak” akarja látni és láttatni.

2. Marie Aubert: Felnőtt emberek, Scolar, 2021 (fordította: Pap Vera-Ágnes)

A norvég író, Marie Aubert első regénye rövid kis könyv, mégis nagy kérdéseket boncol: elsősorban a gyermektelenséget és a felnőtté válást.

Minimalista stílusban, sok párbeszéddel, minden felesleges sallangtól mentesen vezet be egy diszfunkcionális család, azon belül is elsősorban egy testvérpár történetébe.

Egy hosszú hétvége, egy családi ünnep bemutatása és a beékelődő emlékszilánkok segítségével az idilli felszín mögött fortyogó indulatok, a gyűlölködéssel határos testvéri viszony ráksalátába, hajókázásba és a norvég fjordok szépségébe fojtva. A regény főhőse Ida negyvenéves, egyedülálló, sokáig nem is igazán foglalkoztatja a gyermektelenség problémaköre, ugyanakkor az élet közepén járva mégiscsak bebiztosítja magát – nem is a gyermek utáni vágy miatt, inkább félvén, hogy kifut az időből −, és egy svéd klinikán lefagyasztja petesejtjeit.

​3. Bernardine Evaristo: Lány, nő, többiek, Európa, 2021 (fordította: Kállay Eszter)

Bernardine Evaristót sokáig frusztrálta, hogy a fekete nők egyszerűen nem kapnak hangot az angolszász irodalomban. A Lány, nő, többiek című regénye ezt az űrt akarta kitölteni, ami olyan jól sikerült, hogy bezsebelhetett érte egy megosztott Booker-díjat. A többszólamú kötet 12 nő történetén keresztül mesél anyaságról, kitörésről és határátlépésről.

Mindez egy nagyon gondosan szerkesztett könyvben jelenik meg: az egymással nem feltétlenül kompatibilis női élettörténeteket négy nagy fejezetbe osztotta, az egy fejezetben megjelenő nők pedig valamilyen úton-módon (rokonként, barátként, kollégaként) kapcsolódnak egymáshoz.

Az anya-lánya kapcsolat fontos motívuma az egész kötetnek, ahogy a származás, a családi örökség, a determináltság is.

Fotó: Shutterstock

​4. Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy, Magvető, 2021 (fordította: Nemes Krisztina)

Irene Solà olyan író, aki a táj és a benne élő ember egybefonódását különös érzékkel ragadja meg. A fiatal, katalán szerző második regénye a Pireneusok hatalmas hegyei között játszódik, ahol az ember és a természet szétválaszthatatlanul összefonódik, ahol a legendák, a babona uralkodnak, és ahol a csoda és a tragédia is olyan természetes, mint a víz és a levegő.

A mágikus realizmus legerősebb hagyományát megidéző regény, az Énekelek, s táncot jár a hegy 2020-ban az Európai Unió Irodalmi Díját is elnyerte.

Bár nem kifejezetten csak a női sorsot boncolgatja a többhangú könyv, de a férjét elveszített, gyermekeivel magára maradt fiatal özvegy gyásza központi motívum, ahogy a testvérét és szerelmét elveszítő fiatal nő szomorúsága, és a huszonöt éve elhagyott kedveséhez visszatérő férfi félelme is. A falu lakói mellett ugyanis tölcsérgomba, felhő, medve, őz, kutya, sőt, maga a hegy is felsorakozik a narrátorok közé, de mitikus lények is elbeszélővé válnak ennek a rendkívül költői nyelven megírt műnek a lapjain.

​5. Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány, Park Könyvkiadó, 2022 (fordította: Todero Anna)

Donatella Di Pietrantonio könyvéről önkéntelenül eszünkbe juthat Elena Ferrante, bár az előbbi saját jogán is eredeti és magával ragadó szerző. Magyarul elsőként megjelent könyve ugyanakkor játékba hozza a Nápolyi regények-sorozat motívumait.

A könyv fő motívuma az anyaság: lírai szépségű, mégis kegyetlenül őszinte szembesítés elhagyásról és elhagyatottságról, érzelmi hullámvasutakról és ellentmondásokról, a sokszor egekbe emelt, ugyanakkor megkérdőjelezett sisterhoodról.

A névtelenségbe burkolózó narrátor lány mindössze 13 éves, amikor egy szép napon az állítólagos apja kézen fogja, elviszi egy idegen családhoz, és közli vele, hogy mostantól velük kell élnie. A lány egy érzelmi senki földjére kerül: a nő, akit anyámnak hív, eltaszította magától, és a másikhoz, aki életet adott neki, semmi sem köti. Húga, Adriana lesz a legfőbb támasza és bizalmasa.

Forrás: Könyves Magazin