Az embereknek már a legkorábbi időkben is szükségük lehetett valamire, amiben hordozhatták gyermekeiket, amikor egyik helyről a másikra költöztek. De mivel a kutatók kevés kézzelfogható bizonyítékot találtak, mindenki csak találgatni tudott, hogy ez a gyakorlat valóban létezett-e.

Most azonban az Université de Montréal tudóscsoportjának új kutatása a babahordozók körülbelül 10 000 évvel ezelőtti használatára utaló bizonyítékok mellett érvel, és fényt derít arra, hogyan gondoskodtak a gyermekekről az őskorban.

Claudine Gravel-Miguel, az Arizonai Állami Egyetem (ASU) antropológusa vezetésével egy csapat innovatív elemzési módszerekkel kombinálta a nehezen hozzáférhető információkat a lyukacsos kagylógyöngyökről, amelyeket az olaszországi Liguriában elhelyezkedő Arma Veirana barlangban találtak egy 40-50 napos baba, becenevén Neve sírjában.

A kutatócsoport eredményeit a Journal of Archaeological Method and Theory című folyóiratban tették közzé. Tanulmányukban Gravel-Miguel és kollégái leírják, hogyan használták a temetés nagyfelbontású 3D-s fotogrammetriai modelljét a gyöngyök mikroszkópos megfigyeléseivel és mikroCT-vizsgálataival kombinálva, hogy részletesen dokumentálják, miként zajlott a szertartás, és hogyan használta valószínűleg Neve és közössége a gyöngyöket életében és halálában.

Az eredmények azt mutatják, hogy a gyöngyöket arra a bőr- vagy szövetdarabra varrták fel, amellyel Neve-t a temetéséhez bebugyolálták. Ez a díszítés több mint 70 apró lyukacsos tengeri kagylót és négy nagy lyukacsos kéthéjú kagylómedált tartalmazott, amelyeket más őskori lelőhelyeken nem találtak. A legtöbb gyöngy súlyos használati nyomokat visel, amelyek nem Neve rövid élete során keletkeztek – állapították meg a tudósok.

Ez azt jelentheti, hogy a gyöngyöket a csecsemő közösségéből valaki hosszabb ideig viselte, mielőtt a lányra szálltak volna, esetleg örökségként, de elképzelhető, hogy a negatív erők elleni védelemként használták azokat.

Tekintettel arra, hogy a gyöngyök elkészítéséhez és újrafelhasználásához idővel mekkora erőfeszítésre volt szükség, érdekes, hogy a közösség úgy döntött, hogy egy ilyen fiatal egyén temetésekor megválnak ezektől. Kutatásaink arra utalnak, hogy ezek a gyöngyök és medálok valószínűleg Neve hordozóját díszítették, amelyet vele együtt temettek el

– mondta Gravel-Miguel.

A tanulmány azt sugallja, hogy Neve közösségének tagjai gyöngyökkel díszíthették a hordozót, amelyeknek a „gonosz ellen” kellett volna megvédeni a kislányt. Mivel azonban a halála azt jelezte, hogy ezek a gyöngyök nem működtek, úgy gondolhatták jobb eltemetni a hordozót, mint újra felhasználni.

Az új kutatás hozzájárul az őskori gyermekgondozás egyre bővülő szakirodalmához, valamint a gyöngyök valószínűsíthető használatához és újrafelhasználásához az egyének védelmére és a közösségen belüli társadalmi kapcsolatok fenntartására

– tették hozzá a kutatók.

Forrás: Phys.org