Évente több millió, a világűrből származó kőzetdarab ég el a Föld légkörében, sok közülük rövid időre fellobban, és „hullócsillagként” jelenik meg az égen. De vajon hány éli túl a nagy sebességű zuhanást?
Az űrből származó, a Földön landoló kőzeteket meteoritoknak nevezzük. Az olyan óriási becsapódások, mint amilyen a dinoszauruszok uralmának valószínűleg 66 millió évvel ezelőtt véget vetett, és amelyet egy körülbelül 10 kilométeres aszteroida vagy üstökös okozott, rendkívül ritkák. Ehelyett a Földre hulló kőzetek többsége nagyon kicsi, és viszonylag kevés éli túl a Föld légkörén keresztül történő tüzes zuhanást.
A tudósok becslése szerint évente kevesebb mint 10 000 meteorit zuhan le a Földre, ami csepp a tengerben a Holdhoz képest, amelynek nincs légköre.
A jellemzően meteoritként végződő űrsziklákat meteoroidáknak – kis aszteroidáknak, vagyis a Naprendszer legkisebb tagjainak – nevezik. Ezek mérete az Amerikai Meteorológiai Társaság (AMS) szerint a körülbelül 1 méter széles sziklatömböktől a porszem nagyságú mikrometeoroidákig terjed.
A meteoroidok általában aszteroidák vagy üstökösök darabjai. Egyesek azonban bolygókról vagy holdakról leszakadt törmelékek is lehetnek. A Meteoritikai Társaság szerint például több mint 300 olyan meteorit ismert, amely a Mars darabjaiból származik.
Ahogy a meteoroidok átszántják a Föld légkörét, a levegő súrlódásától elégnek, és fénycsíkokat hoznak létre az égbolton: ezeket a lángoló, zuhanó köveket meteoroknak nevezik. Az AMS szerint a nagyon fényes meteorokat tűzgömbnek szokás hívni. Naponta több ezer tűzgömb lángol a Föld égboltján, de ezek többsége az óceánok és lakatlan területek felett történik, és jó részüket a nappali fény el is takarja – jegyezte meg az AMS.
A Földön észlelt meteorok többsége „az üstökösök által kibocsátott porhoz kapcsolódó meteorzáporokból származik. A meteorzáporokból azonban nem keletkeznek meteoritok, mivel az ilyen záporokban lévő meteoroidok általában túl törékenyek ahhoz, hogy túléljék a Földre zuhanást
– mondta Gonzalo Tancredi, az uruguayi Montevideóban található Köztársasági Egyetem csillagásza.
Annak megállapítására, hogy évente hány meteorit csapódik be sikeresen a Földbe, Tancredi a Meteoritikai Társaság adatait elemezte. 2007 és 2018 között 95 jelentés érkezett arról, hogy meteoritok hullottak a Földre, ami átlagosan körülbelül 7,9 jelentés évente.
Nem lehet biztosan tudni, hogy hány meteorit esik az óceánba, és süllyed észrevétlenül a fenékre.
Tancredi úgy becsülte, hogy valószínűleg évente körülbelül 6100 meteorithullás történik az egész bolygón, és körülbelül 1800 a szárazföldön.
Tancredi megjegyezte, hogy a Föld légkörébe várhatóan hat-tízévente lépnek be körülbelül 10 méter széles űrsziklák. Hozzátette, hogy az 1908-as oroszországi Tunguska-jelenséghez hasonló robbanáshoz elég nagy szikla körülbelül 500 évente fordul elő.
Egy nagy kozmikus becsapódás egy 1 km széles sziklából a becslések szerint 300 000-500 000 évente történik, míg egy olyan ütközés, mint ami a kréta korszakot lezárta és eltörölte a dinoszauruszokat, 100-200 millió évenként egyszer fordulhat elő.
Forrás: Space.com