A bőröd, a tüszőid, a belsőségeid, mind-mind hemzsegnek az apró organizmusoktól, amelyek túl kicsik ahhoz, hogy lássuk vagy érezzük őket.
A Neisseriaceae egy olyan mikrobákból álló család, amely hernyó alakú nemzetségeket tartalmaz, és az emberek mintegy felében megtalálható, és az új kutatások szerint azért alakult ki ez a testforma, mert jobban alkalmazkodik az emberi szájüregben lévő környezethez. Ez elég ügyes, és értékes információkkal szolgál a szánk biológiai sokféleségéről. Ez a baktériumok alkalmazkodóképességének tanulmányozására is hatással van – ami nagyon fontos annak megértéséhez, hogy hogyan lehet például hatékonyabb antibakteriális szereket kifejleszteni a szervezet fertőzésektől való megszabadítására.
Bár a szánk elég kellemes helynek tűnhet a mikrobák számára, nem éppen a legbarátságosabb környezet. A száj belső felszínét bélelő sejtek folyamatosan hullanak, miközben új sejtek veszik át a helyüket, és a nyálad nagyon csúszóssá teszi a dolgokat. Ez megnehezíti, hogy az ott lévő csúszómászók ne találjanak maguknak vevőt (ami, hogy őszinte legyek, úgy tűnik, nem lassítja le őket – körülbelül 700 faj él az emberi szájban). Ez lehet az oka annak, hogy egyes Neisseriaceae-fajok érdekes módon szaporodnak.
A kutatócsapat először elektronmikroszkópiával tanulmányozta részletesen a baktériumok alakját, a sejtek növekedésének megértéséhez pedig fluoreszcenciát használt. Ezután pálcika alakú Neisseriaceae-eket vettek és genetikai változtatásokat vezettek be, hogy megnézzék, képesek-e reprodukálni a pálcika alakú szervezetből a hernyó alakú fürtökre való evolúciót, amelyek az emberi szájban tekergőzve találhatók. Kutatásuk arra utal, hogy a szervezetek valóban egy rúd alakú ősből fejlődtek ki. Ma a baktériumok a hossztengelyük, vagyis a testük hossza mentén osztódnak.
Ahelyett azonban, hogy szétválnának, az egyes baktériumok továbbra is egymáshoz kapcsolódnak, így egy közös külső membránba burkolt, szegmentált csoportot alkotnak, amely egy kicsit olyan, mint a gurulós bábu, a Bibendum baktériumos változata. Az aprócska kollektíva néhány mikrobája különböző alakot is felvesz, talán azért, hogy a csoport javára különböző, különálló szerepeket töltsenek be. Ez egy példa lehet arra, hogyan fejlődik egy szervezet egysejtűből többsejtűvé.
A többsejtűség lehetővé teszi a sejtek közötti együttműködést, például munkamegosztás formájában, és ezért segíthet a baktériumoknak túlélni a táplálkozási stresszt, írják a kutatók a tanulmányukban. A csapat nem tudta reprodukálni a többsejtű fajok, például a Conchiformibius steedae vagy a Simonsiella muelleri csomósodott alakját, talán azért, mert nem tudták bevezetni az összes olyan genetikai eseményt, amely a jelenlegi hernyó alakú formához vezetett. A munka során azonban hosszabb, vékonyabb egyedi sejteket hoztak létre.
A kutatók megjegyzik, hogy a baktériumok részletesebb feltárásához genetikai eszközökre lesz szükség. Az evolúciós megközelítés azonban kiegészítő módja lehet e parányi organizmusok és működésük tanulmányozásának, amellett, hogy jobban megérthetjük a (viszonylag) óriási, emlős gazdaszervezetükkel fennálló szimbiózisuk mögött meghúzódó mechanizmusokat.
(Forrás: ScienceAlert)