És arányaiban miért több a nárcisztikus személy a politikusok között?
Korábbi kutatások már megállapították, hogy a nárcisztikusnak minősített emberek – akik túlzóan fontosnak érzik magukat, hiányzik belőlük az empátia és szükségük van a figyelemre – nagyobb valószínűséggel vonzódnak az összeesküvés-elméletekhez.
Egy új tanulmány a korábbi tanulmányok elemzése alapján négy okot is talált a jelenségre.
Az első ok a kutatók szerint a paranoia: a nárcisztikus személyek hajlamosak azt hinni, hogy mások el akarják kapni őket, és szándékosan ártani akarnak nekik – emiatt könnyebben hisznek el bizonyos összeesküvés-elméleteket.
A másik a dominanciához és az irányítás iránti igényhez kapcsolódik: ez vonzóvá teheti az összeesküvés-elméleteket, ami miatt átháríthatják a felelősséget másokra – bűnbakot keresnek, ha valami nem úgy alakul, ahogy tervezték.
A harmadik az egyediség iránti nárcisztikus igény: ez azért kapcsolódhat az összeesküvés-elméletekhez, mert olyan kiváltságos vagy rejtett információkhoz való hozzáférést ígérnek, amelyek nem mindenki számára elérhetőek, így különlegesebbé teszik azokat, akik hisznek bennük.
Végül pedig ott van a hiszékenység, a nárcisztikus emberek hajlamosak naivabbak lenni, és kevésbé képesek a kognitív reflexióra – ez fogékonyabbá teszi őket a megbízhatatlan és manipulatív információkra.
A kutatók szerint a nárcizmus például a politikusok körében magasabb, mint a lakosság körében, ami azt is jelenti, hogy „fennáll a veszélye annak”, hogy a politikusok egy része fogékonyabb lehet az összeesküvés-elméletekre – ráadásul a nárcisztikusok hajlamosak azt hinni, hogy alkalmasak politikusnak is.
A kutatók azt is felvetik, hogy az általuk elemzett pszichológiai folyamatok a kollektív nárcizmusra is alkalmazhatók – például arra az igényre, hogy egy adott embercsoport azt higgye, hogy különleges és egyedülálló.
A tanulmány szerzői szerint a következő kutatásokban érdemes azt is vizsgálni majd, hogy a nárcisztikusok hogyan osztják meg és népszerűsítik az összeesküvés-elméleteket (például a közösségi médiában), és hogy ezek hogyan kapcsolódhatnak az összeesküvés-elméleteken kívüli másfajta hamis vagy szándékosan szenzációhajhász információkhoz.