A világ legnagyobb jégtakarója évszázadok alatt több méteres tengerszint-emelkedést okozhat, ha a globális hőmérséklet 2 °C-nál nagyobb mértékben emelkedik − derül ki egy szerdán közzétett brit tanulmányból.
A Durhami Egyetem kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy ha az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátása ilyen magas marad, akkor az olvadó kelet-antarktiszi jégtakaró (EAIS ) 2100-ig közel fél méteres tengerszint-emelkedést okozhat – tájékoztat a Science Alert.
Szükséges erőfeszítések
A világ vezetői az ENSZ 2015-ös párizsi éghajlat-változási konferenciáján megállapodtak abban, hogy a globális felmelegedést 2 °C alatt tartják, és erőfeszítéseket tesznek az emelkedés 1,5 °C-ra való korlátozására. Ha ez sikerül, 2100-ig az EAIS csupán 2 centiméterrel járulna hozzá a tengerszint emelkedéséhez, ami jóval kevesebb, mint a grönlandi és a nyugat-antarktiszi várható jégveszteség.
Elemzésünk egyik legfontosabb következtetése, hogy a kelet-antarktiszi jégtakaró sorsa továbbra is nagymértékben a mi kezünkben van. Ez a jégtakaró a legnagyobb a bolygón, 52 méteres tengerszintnek megfelelő magassággal, ezért nagyon fontos, hogy ne ébresszük fel ezt az alvó óriást
− mondta Chris Stokes, a Durhami Egyetem Földrajzi Tanszékének vezető szerzője az eredetileg a Nature folyóiratban megjelent tanulmány kapcsán.
Számítógépes szimulációk
A kutatócsoport számítógépes szimulációkat végzett, hogy modellezzék a különböző üvegházhatású gázok kibocsátási szintjeinek a jégtakaróra gyakorolt hatását a 2100-as, 2300-as és 2500-as évekre. A legrosszabb forgatókönyvek szerint ha a kibocsátás továbbra is magas marad, az EAIS 2300-ig mintegy 1-3 méterrel, 2500-ig pedig 2-5 méterrel emelheti a globális tengerszintet. Ám a legrosszabb forgatókönyvek „nem valószínűek”.
Fotó: Derek Oyen / unsplash
3 millió évvel ezelőtt, amikor a hőmérséklet körülbelül 2-4 °C-kal magasabb volt a jelenleginél, az EAIS egy része összeomlott, és több méterrel hozzájárult a tengerszint emelkedéséhez. A 400 000 évvel ezelőtti 1-2 °C-os globális felmelegedés hatására pedig az EAIS egy része 700 km-rel húzódott beljebb.
Nerilie Abram, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője figyelmeztetett, hogy a lemez
már nem olyan stabil és védett, mint ahogyan azt korábban gondoltuk.