Régóta sejtették a tudósok, de most az eddigi legerősebb bizonyítékot találták.
A mai napig a Föld az egyetlen olyan bolygó, amelyről tudjuk, hogy kontinensekkel rendelkezik.
Hogy pontosan hogyan alakultak ki és hogyan fejlődtek, pontosan nem világos, de azt tudjuk – mivel a több ezer kilométerre egymástól lévő kontinensek szélei egybeesnek – , hogy valamikor a Föld szárazföldjei egyetlen nagy szuperkontinensen összpontosultak.
Mivel a bolygónk ma már nem így néz ki, valaminek ki kellett váltania azt, hogy a szuperkontinens szétszakadjon. A Nature folyóiratban megjelent tanulmány most új bizonyítékot talált arra, hogy a folyamatban jelentős szerepet játszhattak a hatalmas meteoritbecsapódások – mutatja be az eredményeket a ScienceAlert.
A kutatók kiemeltek 26 cirkon darabot egy nyugat-ausztráliai kráterből, amely a földkéreg több mint egymilliárd éve stabilan megmaradt darabja. A kőzetminták 3,6 és 2,9 milliárd éves kor közöttiek.
A Pilbara-kraton néven ismert kéreg a bolygó legjobb állapotban fennmaradt kéregdarabja, és a benne található cirkonkristályok a kontinensek szétszakadása előtti ősi meteoritbecsapódások bizonyítékait tartalmazzák – állítják a kutatók.
A kutatócsoport gondosan elemezte a minták oxigén izotópjait, hogy meghatározzák a kőzetnek a keletkezési hőmérsékletét. Ezen arányok alapján a csoport a Pilbara-kraton kialakulásának és fejlődésének három különböző és alapvető szakaszát tudta megkülönböztetni.
Az első szakaszban a kéreg részleges olvadásával összhangban álló cirkonok képződtek nagy arányban. Ez a részleges olvadás a kutatók szerint valószínűleg a meteoritok eredménye volt, amelyek a becsapódáskor felmelegítették a bolygókérget.
A cirkonok kialakulása a csapat értelmezése szerint egyetlen óriási becsapódás eredménye, amely a kráter kialakulásához vezetett.
A második szakasz a kéregmag átdolgozásának és stabilizálódásának időszaka volt, amelyet a harmadik szakasz – az olvadás és a gránitképződés időszaka – követett. Ez a stabilizált mag aztán jóval később a mai kontinensekké fejlődött, ahogyan a világ más kontinensein található kráterek is.
A Földre azonban a múltban rengeteg meteorit zúdult, sokkal nagyobb számban, mint ahány kontinens van. Ezért csak a legnagyobb becsapódások tudtak elegendő hőt termelni a kráterek kialakulásához, amelyek a jelek szerint kétszer olyan vastagok, mint a környező litoszféra (a Föld külső, a kéregből és a felső földköpeny merev szilárd részéből álló kőzetburok).
A mostani eredmények összhangban vannak a korábbi modellekkel, amely a kráterek kialakulásával foglalkozott – de a kutatók szerint az eddigi legerősebb bizonyítékot találták az elméletre.
Mégis kiemelték: 35 ismert kráter közül, csak egyet elemeztek. Ahhoz, hogy a bizonyítékok szilárdabbak legyenek a csapatnak össze kell hasonlítania az eredményeiket más kráterekből származó további mintákkal, hogy lássák, modelljük globálisan is érvényes-e.