A kelet-antarktiszi jégtakaró felé áramlik a melegebb víz – derül ki egy aggasztó új kutatásból, amely a globális tengerszint-emelkedés lehetséges új hajtóerejét tárja fel.
Egy új kutatás azt mutatja, hogy a Déli-óceán változó vízkörforgása veszélyeztetheti a kelet-antarktiszi jégtakaró stabilitását. A jégtakaró, amely körülbelül akkora, mint az Egyesült Államok, a legnagyobb a világon. A víz körforgásában bekövetkező változásokat a szélminták változása okozza, és olyan tényezőkkel függ össze, mint az éghajlatváltozás. Az ebből eredő melegebb vizek és a tengerszint emelkedése károsíthatja a tengeri élővilágot és veszélyeztetheti az emberi part menti településeket. Az eredmények hangsúlyozzák a globális felmelegedés 1,5 ℃ alatti értékre történő korlátozásának sürgősségét, hogy elkerüljük a legkatasztrofálisabb éghajlati károkat.
A jégtakarók a szárazföldi csapadékból felhalmozódott gleccserjégből állnak. Ahol a jégtáblák a szárazföldből kiemelkednek és az óceánon úsznak, ott jégtábláknak nevezzük őket. Köztudott, hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró olvad, és hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez. Eddig azonban sokkal kevesebbet tudtunk a keleti párjáról. Az új kutatás az Indiai-óceánon található Aurora szubjégmedence nevű régióra összpontosított. Ez a fagyott tengeri jéggel borított terület a kelet-antarktiszi jégtakaró részét képezi. Az, hogy ez a medence hogyan fog reagálni az éghajlatváltozásra, az egyik legnagyobb bizonytalansági tényező a tengerszint emelkedésére vonatkozó előrejelzésekben ebben az évszázadban. Ha a medence teljesen elolvadna, a globális tengerszint 5,1 méterrel emelkedne.
A medence nagy része a tengerszint alatt van, így különösen érzékeny az óceánok olvadására. Ez azért van így, mert a mélyben lévő tengervíznek alacsonyabb hőmérsékletre van szüksége ahhoz, hogy megfagyjon. A kutatók megvizsgálták az Aurora szubglaciális medencénél végzett 90 éves oceanográfiai megfigyeléseket. A 20. század első fele óta egyértelműen 2 ℃-3 ℃-os óceáni felmelegedést tapasztaltak. Ez évtizedenként 0,1 ℃-0,4 ℃-nak felel meg. A felmelegedési tendencia az 1990-es évek óta megháromszorozódott, és évtizedenként 0,3 ℃ és 0,9 ℃ közötti értéket ért el. Hogyan kapcsolódik ez a felmelegedés az éghajlatváltozáshoz? A válasz a Déli-óceán feletti erős nyugati szelek övéhez kapcsolódik. Az 1960-as évek óta ezek a szelek dél felé, az Antarktisz felé mozognak azokban az években, amikor az éghajlatot befolyásoló déli gyűrűs módusz pozitív fázisban van.
A jelenséget részben a légkörben lévő üvegházhatású gázok növekedésének tulajdonítják. Ennek eredményeként a nyugati szelek nyáron közelebb húzódnak az Antarktiszhoz, és meleg vizet hoznak magukkal. A kelet-antarktiszi jégtakaróról egykor úgy gondolták, hogy viszonylag stabil és védett a felmelegedő óceánoktól. Ez részben azért volt így, mert nagyon hideg víz veszi körül, amelyet sűrű polcvíznek neveznek. A tanulmány kutatásainak egy része a kelet-antarktiszi Vanderford-gleccserre összpontosított. Ott megfigyelték, hogy a meleg víz felváltja a hidegebb, sűrű polcvizet. A meleg víz mozgása a Kelet-Antarktisz felé a 21. század folyamán várhatóan tovább fokozódik, ami tovább veszélyezteti a jégtakaró stabilitását.
Az éghajlatváltozás kelet-antarktiszi hatásaival kapcsolatos korábbi munkák általában abból indultak ki, hogy a felmelegedés először az óceán felszíni rétegeiben következik be. Az új tanulmány eredményei arra utalnak, hogy újra kell gondolni a tengeri élővilágra gyakorolt lehetséges hatásokat. Megbízható értékelési munkára van szükség, beleértve a megfigyelésbe és modellezésbe való befektetést, amely képes összekapcsolni a fizikai változásokat az ökoszisztéma összetett reakcióival. Ennek ki kell terjednie a nagyon gyors változások lehetséges hatásaira, az úgynevezett fordulópontokra, amelyek azt jelenthetik, hogy az óceán sokkal gyorsabban változik, mint ahogy a tengeri élővilág alkalmazkodni tudna. A kelet-antarktiszi tengeri ökoszisztémák valószínűleg nagyon érzékenyek lesznek a felmelegedő vizekre. Az antarktiszi krill például úgy szaporodik, hogy tojásait az óceán mélyére süllyeszti.
A mélyebb vizek felmelegedése hatással lehet az ikrák és lárvák fejlődésére. Ez viszont hatással lenne a krillpopulációkra és az azoktól függő ragadozókra, például a pingvinekre, fókákra és bálnákra. A kutatók remélik, hogy eredményeik ösztönözni fogják a globális felmelegedés 1,5 ℃ alatti korlátozására irányuló globális erőfeszítéseket. Ennek eléréséhez az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 2030-ig mintegy 43 százalékkal, 2050-ig pedig közel nullára kell csökkennie. Az 1,5 ℃ feletti felmelegedés jelentősen növeli az antarktiszi jégtakaró destabilizálódásának kockázatát, ami jelentős tengerszint-emelkedéshez vezet. Ha azonban 1,5 ℃ alatt maradnánk, a tengerszint emelkedése 2100-ig legfeljebb további 0,5 métert tehetne ki. Ez nagyobb lehetőséget biztosítana az embereknek és az ökoszisztémáknak az alkalmazkodásra.
(Forrás: ScienceAlert)