Senki nem hitt a projektben a producerét, főszereplőjét és rendezőjét leszámítva, utóbbi kettő még a gázsijából is engedett, hogy elkészülhessen a film.
A film annyira beleivódott a kollektív amerikai gondolkodásba, hogy a Forrest Gump egy olyan hétköznapi ember rövidítésévé vált, aki a nagy történelmi események perifériáján és híres személyiségek mellett létezett. Amikor a filmet 1994 nyarán bemutatták, nagy siker volt. Wendy Finerman producer közel egy évtizeden át küzdött Hollywoodban a film elkészítéséért, szóval hatalmas elégtétel lehetett ez neki.
Bár ma már amerikai klasszikusnak számít, a Forrest Gumpot nagyon nehéz volt eladni stúdiónak. Finerman a The New York Timesnak elmondta, hogy Hollywood éveken át visszadobta az ötletet.
A színészek, rendezők, ügynökök, stúdióemberek egyszerűen nem érdeklődtek a projekt iránt, részben az Esőember miatt. Az emberek megkérdezték tőlem, min dolgozom, én pedig azt mondtam, hogy Forrest Gump, mire az emberek elkerekedett szemmel néztek rám. Tudtam, hogy arra gondolnak: mikor adja már fel?
Finerman a The Movie Channel-nél kezdte karrierjét, majd a Universal Television-nél helyezkedett el, a Steve Tisch Productions gyártási és fejlesztési alelnöke lett. Amikor 1985-ben elolvasta a Forrest Gump treatmentjét, Robert Zemeckis rendezővel együtt megragadta a rendhagyó, a komédiát és a pátoszt ötvöző elbeszélői stílus. Zemeckis és sztárja, Tom Hanks annyira meg voltak győzve a projektről, hogy a szokásosnál kevesebb pénzt kértek azért, hogy a film egyáltalán elkészülhessen, és ne a gázsijuk halmozza a rizikósnak tartott költségvetést.
A Paramount akkoriban a film 50 millió dolláros költségvetését soknak tartotta. Az Orlando Sentinel beszámolója szerint a stúdió azt kérte Tischtől és Finermantől, hogy 10 millió dollárral csökkentsék a fizetésüket, Zemeckis és Hanks pedig a film sikerére bízva kötöttek saját alkut:
A Forrest Gump eredeti szerződése szerint Hanks 7 millió dollárt, a rendező pedig 5 millió dollárt keresett volna. A fizetések jelentették a film legnagyobb költségvetési tételét, és Hanks és Zemeckis beleegyezett, hogy – hollywoodi nyelven szólva – elhalasztják a tiszteletdíjuk egy részét, cserébe a bevételekből való, képleten alapuló részesedésért. Ha a film nem lett volna sikeres, akkor az eredeti fizetésüknél jóval kevesebbet kaphattak volna.
(Forrás: /Film)