Eddig a páratlan és páros kategorizálást, más néven paritás szerinti osztályozást nem emberszabású állatokon még soha nem mutatták ki.
Egy új tanulmányban kutatók kimutatták, hogy bizony a méhek is képesek rá, hogy meg tudják különböztetni egymástól a páros és a páratlan számokat. Miért különleges a paritásos kategorizálás? A paritásos feladatok (például a páratlan és páros kategorizálás) az embernél absztrakt és magas szintű numerikus fogalmaknak számítanak. Érdekes módon az emberek pontossági, gyorsasági, nyelvi és térbeli kapcsolatbeli torzításokat mutatnak, amikor a számokat páratlan vagy páros kategóriákba sorolják.
Például hajlamosak vagyunk gyorsabban reagálni a páros számokra a jobb kezünkkel végzett műveletekkel, a páratlan számokra pedig a bal kezünkkel végzett műveletekkel. Akkor is gyorsabbak és pontosabbak vagyunk, amikor a páros számokat párosnak minősítjük a páratlanokhoz képest. A kutatások szerint pedig a gyerekek a páros szót jellemzően a jobb, a páratlan szót pedig a bal szóhoz társítják.
Ezek a tanulmányok arra utalnak, hogy az embereknek lehetnek tanult és/vagy veleszületett elfogultságaik a páros és páratlan számokkal kapcsolatban, amelyek vagy az evolúció, vagy a kulturális átörökítés, vagy a kettő kombinációja révén alakultak ki. Nem nyilvánvaló, hogy a matematikában való használatán túl miért lehet fontos a párság, így ezen elfogultságok eredete továbbra is tisztázatlan. Ha megértjük, hogy más állatok felismerik-e (vagy megtanulják-e felismerni) a páratlan és páros számokat, és ha igen, hogyan, akkor többet megtudhatunk a paritással kapcsolatos saját történelmünkről.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a méhek képesek megtanulni a mennyiségek rendezését, egyszerű összeadást és kivonást végezni, szimbólumokat mennyiségekhez rendelni, valamint méret- és számfogalmakat összekapcsolni. A méhek paritásos feladat megtanításához az egyedeket két csoportra osztották most a kutatók. Az egyiket arra tanították, hogy a páros számokat cukros vízhez, a páratlan számokat pedig keserű ízű folyadékhoz (kinin) társítsa. A másik csoportot arra tanították, hogy a páratlan számokat a cukros vízzel, a páros számokat pedig a kininnel társítsák.
Az egyes méheket a páros és páratlan számok összehasonlításával (1-10 nyomtatott alakzatot bemutató kártyákkal) addig gyakorolták, amíg 80 százalékos pontossággal nem választották ki a helyes választ. Figyelemre méltó, hogy az egyes csoportok eltérő ütemben tanultak. A páratlan számok és a cukros víz társítására betanított méhek gyorsabban tanultak. A páratlan számok iránti tanulási hajlamuk éppen ellentétes volt az emberekkel, akik gyorsabban kategorizálják a páros számokat.
(Forrás: ScienceAlert)