A világ úgynevezett hidegvérű élőlényeinek első átfogó globális felmérése szerint legalább minden ötödik hüllőfajt, köztük a teknősök és krokodilok több mint felét a kihalás fenyegeti.
A biológiai sokféleség katasztrofális csökkenését világszerte egyre inkább a földi életet fenyegető veszélynek tekintik – és ugyanolyan fontosnak, mint az éghajlatváltozás összefüggő fenyegetését. A más élőlényekre leselkedő veszélyek jól dokumentáltak. A kétéltűek több mint 40 százalékát, az emlősök 25 százalékát és a madarak 13 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye. Mostanáig azonban a kutatóknak nem volt átfogó képük a veszélyeztetett hüllők arányáról.
Egy új globális értékelésben a kutatók 10 196 hüllőfajt vizsgáltak meg, és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szereplő, a veszélyeztetett fajokat tartalmazó kritériumok alapján értékelték őket. Megállapították, hogy legalább 1829 – 21 százalékuk – veszélyeztetett. Most, hogy tudjuk, milyen veszélyek fenyegetik az egyes hüllőfajokat, a globális közösség megteheti a következő lépést és befektethet a gyakran túlságosan alulértékelt és súlyos biodiverzitási válság megfordításába, írják a kutatók.
A krokodilok és a teknősök a leginkább veszélyeztetett fajok közé tartoznak, az értékelt fajok mintegy 58, illetve 50 százalékát találták veszélyeztetettnek. Cox szerint ez gyakran a túlzott kiaknázás és üldözés következménye. A krokodilokat a húsukért és az emberi településekről való eltávolításukért ölik meg, míg a teknősöket a kedvtelésből tartott állatok kereskedelme célozza meg, és hagyományos gyógyászati célokra használják.
Egy másik jól ismert veszélyeztetett faj a félelmetes királykobra, a világ legnagyobb mérges kígyója. Ez a kígyó akár öt méter hosszúra is megnőhet, és más kígyókból lakmározik az Indiától Délkelet-Ázsiáig terjedő hatalmas területen található erdőkben. Jelenleg nagyon közel van a kihaláshoz. A veszélyeztetett hüllők nagyrészt Délkelet-Ázsiában, Nyugat-Afrikában, Madagaszkár északi részén, az Andok északi részén és a Karib-térségben találhatók.
A kutatók megállapították, hogy a száraz élőhelyekre, például sivatagokra, füves területekre és szavannákra korlátozódó hüllők lényegesen kevésbé veszélyeztetettek, mint az erdei élőhelyeken élő hüllők. A hüllőket fenyegető veszélyek között találták a mezőgazdaságot, a fakitermelést, az invazív fajokat és a városfejlesztést, miközben az emberek a kedvtelésből tartott állatok kereskedelmére is célba veszik őket, vagy élelemért, illetve félelemből ölik meg őket.
Az éghajlatváltozás a hüllőfajok mintegy 10 százalékára jelent közvetlen veszélyt, bár a kutatók szerint ez valószínűleg alábecsült adat, mivel nem veszi figyelembe a hosszabb távú veszélyeket, például a tengerszint emelkedését, vagy az olyan, az éghajlat által közvetetten okozott veszélyeket, mint a betegségek. A kutatók meglepődve tapasztalták, hogy az emlősökre, madarakra és kétéltűekre irányuló védelem bizonyos mértékig a hüllőkre is jótékony hatással volt, bár hangsúlyozták, hogy a tanulmány rávilágít arra, hogy egyes fajok esetében különösen sürgős védelemre van szükség.
(Forrás: ScienceAlert)