Az a tény azonban, hogy ezek a hullámok a vártnál háromszor gyorsabban mozognak, rejtélyt vet fel.
A Napon terjedő, új típusú, nagyfrekvenciás akusztikus hullámok felfedezése úgy tűnik, hogy ellentmond a várakozásoknak. A hullámok a Nap felszínén örvénylő örvények mintájaként jelennek meg, amelyek a Nap forgásával szemben mozognak. A probléma az, hogy ezek a nagyfrekvenciás retrográd örvényhullámok a jelek szerint háromszor gyorsabban mozognak, mint ahogy azt az elmélet megjósolja, és a napfizikusok nem tudták megállapítani, hogy miért.
A felfedezés szerintük azt sugallja, hogy új napfizikai ismereteket kell felfedezni, valamint új betekintést nyújt a Nap belső tulajdonságaiba és tevékenységébe. Bár valójában nem láthatunk a Nap belsejébe, a csillagok figyelemre méltóak abban, hogy belső folyamataikra gyakran lehet következtetni a felszíni aktivitásuk alapján.Különösen az akusztikus hullámok árulnak el sokat.
Ezek a felszín közelében keletkeznek, majd részben vagy egészben visszaverődnek a belseje felé, ahol rezonálnak, akusztikus rezgéseket létrehozva. A napkutatók ezeket a rezgéseket tanulmányozzák, hogy megismerjék a Nap belsejét. A tudóscsoport ilyen adatokat vizsgált és elemzett, felhasználva a földi Global Oscillation Network Group 24 éves megfigyeléseit, valamint az űrbe telepített Helioseismic and Magnetic Imager 10 éves megfigyeléseit.
Az adatokban a kutatók egy nagyon konzisztens jelet találtak, amelyet elemzésük korábban nem látott hullámok jelenléteként mutattak ki. Ezek örvények mintázatát alkották a Nap felszínén, amelyek az északi és déli pólusok között antiszimmetriát mutattak, és a Nap forgásával ellentétesen mozogtak. Az a tény azonban, hogy ezek a hullámok a vártnál háromszor gyorsabban mozognak, rejtélyt vet fel.
A kutatócsoport több lehetőséget is megvizsgált arra, hogy mi történhetett. Először is, a Coriolis-erő (az a mód, ahogyan egy forgó gömb alakú tárgy egyenlítője gyorsabban mozog, mint a pólusai) örvényességi hullámokat gerjeszt, ahogyan az itt a Földön is előfordulhat. Ezután három mechanizmus van, amely befolyásolhatja és módosíthatja a hullámokat: a mágnesesség, a gravitáció vagy a konvekció.
A megfigyelési adatokat azonban egyik sem tudná megmagyarázni. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a Napról alkotott modelljeinkben hiányzó vagy rosszul behatárolt információk vannak, amelyeket a rejtély megoldása kitölthet. Ennek egy kicsit közelebbi relevanciája is van. A tudósok nagyfrekvenciás hullámokat találtak az óceánban, amelyek az elmélet által megjósoltnál akár négyszer nagyobb sebességgel terjednek, és amelyeket nagyon nehéznek bizonyultak megmagyarázni. A két jelenség együttes tanulmányozása segíthet megfejteni a mögöttük álló rejtélyt.
(Forrás: ScienceAlert)