Az ausztrál Nagy-korallzátony halközösségei az óceánok felmelegedésével és a korallok kifehéredésével elveszíthetik élénk színeiket – derül ki egy új ausztrál tanulmányból.
A tanulmány, amely hetekkel azután készült, hogy a Nagy-korallzátonyt újabb, a növekvő szén-dioxid-kibocsátás által táplált, széles körű kifehéredés sújtotta, a Föld legnagyobb korallzátonyrendszerének középső részén található Orpheus-sziget körüli zátonyokra összpontosított.
A korábbi korallfehéredési események alapvetően megváltoztatták a zátonyok összetételét a térségben, és a lágy és elágazó korallok elvesztése valószínűleg hozzájárult az élénk színű halak eltűnéséhez, amelyek egyre ritkábban fordulnak elő – állapította meg a tanulmány.
A jövő zátonyai nem biztos, hogy a ma ismert színes ökoszisztémák lesznek. Eredményeink arra utalnak, hogy a zátonyok kritikus átmeneti ponton lehetnek, és az elkövetkező években színtelenebbé válhatnak. Ahogy ezek az összetett korallok egyre ritkábbá válnak, az éghajlatváltozás által érintett jövőbeli zátonyokon a halközösségek unalmasabbak lesznek.
– írja a Chris Hemingson tengerökológus csapata a James Cook Egyetemről a Global Change Biology című szaklapban megjelent tanulmányban.
Akár azért alakultak ki a halak élénk színei, hogy kitűnjenek és vonzzák a későbbi párjukat, akár azért, hogy semleges tónusúak legyenek, hogy elvegyüljenek és elkerüljék a ragadozókat, színezetük természetes módon kapcsolódik az általuk lakott korallzátonyokhoz.
A zátony egészséges, bőséges, összetett korallokkal rendelkező részein élő halközösségeket összehasonlították más olyan területekkel, ahol nagyobb zavarok – például hőhullámok és ciklonok – után a masszív, kemény korallok dominálnak, illetve olyan leromlott állapotú zátonyokkal, ahol kevés korallt találunk, ahol az algák megfojtják a halakat.
Más korábbi tanulmányokból tudjuk, hogy a Nagy-korallzátony mindössze 2 százalékát nem érintette meg az elmúlt 30 év öt tömeges korallfehéredése.
Az 1998-as első feljegyzett tömeges fehéredés különösen keményen sújtotta az Orpheus-sziget körüli zátonyokat, károsítva az összetett elágazó korallokat, amely teljes változást okozott a halközösségekben – állapították meg Hemingsonék.
A legszembetűnőbb jelenség az, hogy a sárga és zöld halaknak – mint például a citromsárga damil és a zöld korallgéb – az azóta eltelt három évtizedben körülbelül kétharmadával csökkent a gyakoriságuk.
Hemingsonék szerint a folyamatos csökkenés – amelyet további zavaró események súlyosbítanak – valószínűleg ezeknek az élénk színű fajoknak a teljes elvesztéséhez fog vezetni, ami gyakorlatilag kiszívja a színt a halközösségekből, és unalmassá és szürkévé teszi azokat.
Bár a lágy, elágazó korallokat felváltó masszív és kérgesedő sziklakorallok ellenállóbbak a hőhatásokkal szemben, valószínűleg kevesebb védelmet nyújtanak a ragadozókkal szemben az élénk színű halak számára.
Forrás: Science Alert