Korszakos slágerek, rekordok és teltházas stadionkoncertek. A legtöbbeknek ez jut eszébe a Bon Joviról, amelynek névadó frontembere március 2-án ünnepli 60. születésnapját. Alábbi cikkünkben Jon Bon Jovi sikerekben és izgalmakban gazdag életét mutatjuk be.

A kezdetek

John Francis Bongiovi Jr. 1962. március 2-án született a New Jersey állambeli Perth Amboyban. Szülei, Carol és John Bongiovi az amerikai haditengerészetnél ismerkedtek meg, miután leszereltek édesanyja többek között Playboy-modell volt, míg az apja fodrászként dolgozott.

A rock and roll már egészen fiatalon megfertőzte a fiút: meg volt győződve róla, hogy egy nap rocksztár lesz belőle, szinte minden idejét a zenélésnek szentelte, és már tinédzserkorában a helyi klubokban tengette az idejét.

Mint minden fiatalnak, Bongiovinak is megvoltak a maga bálványai, elmondása alapján a szintén New Jersey-ből származó Bruce Springsteen zenéje óriási hatással volt rá. Az ifjú zenészpalánta nem vesztegette az idejét: 16 éves korában már állandó fellépőnek számított a helyi zenei klubokban. A középiskolában találkozott David Bryan billentyűssel, és ők ketten alapították meg az Atlantic City Expressway nevű tízfős rhythm and blues zenekart. Bongiovi emellett fellépett még a The Rest, a The Lechers és a John Bongiovi and the Wild Ones nevű bandákkal is.

Úton a siker felé

A középiskolai szárnypróbálgatások után John az unokatestvére stúdiójában vendégzenészek segítségével vette fel első kislemezét, a Runaway-t, 1980-ban. A legnagyobb meglepetésére nemsokkal a felvétel után egy helyi rádióállomás rátette a dalt egy válogatáskazettára, emiatt a Runaway-t meglehetősen sokat játszották. A dal sikere okán egyre többen kezdtek el érdeklődni a fiatal zenész után, azonban akadt egy apró probléma: Bongiovinak nem volt zenekara, banda nélkül pedig elég nehéz rockkoncerteket tartani.

John sietve felhívta egykori középiskolai zenésztársát, David Bryant, aki egyből igen mondott a felkérésre, sőt a magyar származású Alec John Suchot, Tico Torrest, és a gitáros Richie Samborát is magával hozta.

Egy 1983-as New York-i koncert során a banda felkeltette Derek Shulman lemezlovas figyelmét, aki leszerződtette őket a PolyGramhoz. Shulmannak köszönhető John névváltoztatása is, mivel úgy gondolta, hogy a Jon Bon Jovi név jobban mutat.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért pont a frontemberről nevezték el a zenekart. A banda menedzserének, Doc McGheenek az egyik alkalmazottja, Pamela Maher javasolta a zenekarnak, hogy nevezzék magukat Bon Jovinak, követve az akkoriban hihetetlen sikereket elérő együttes, a Van Halen példáját. Végül a zenekar ezt a nevet választotta az eredeti ötlet, a Johnny Electric helyett, annak ellenére, hogy Maher névjavaslata először nem volt túl népszerű a bandatagok körében.

Az együttes Bon Jovi című debütáló lemeze 1984. január 21-én jelent meg. Az album kifejezetten jó fogadtatásban részesült, nemsokkal később pedig aranylemez lett. 1985 áprilisában a Bon Jovi kiadta a 7800° Fahrenheit című második korongját, amely ugyan népszerű volt a rajongók körében, de a kritikusok egyáltalán nem lelkesedtek érte, a lemez emiatt nem lett túlságosan sikeres.

Ettől függetlenül a Scorpions, a Kiss és a Judas Priest előzenekaraként turnézva a Bon Jovi jelentős rajongótábort épített ki, akik értékelték a csapat kemény, mégis érzelemdús dalait, amelyek rendszerint a fiatalok problémáit tematizálták.

Midori Tsukagoshi/Shinko Music/Getty Images

A nagy áttörés

A második lemez visszafogott sikere után Bon Jovi úgy döntött, hogy segítségül hívja az akkoriban rendkívül sikeres, magyar származású dalszerzőt, Desmond Childot, aki többek között a Kiss I Was Made For Loving You című slágerében is közreműködött. A közös munkának meglett a gyümölcse, hiszen a zenekar 1986-os Slippery When Wet című harmadik lemeze minden várakozást felülmúlt.

A klasszikusnak mondható albumok között is rendkívül ritka az olyan lemez, amelynek három dala is valódi himnusszá vált. A kiadványban szereplő Livin’ On A Prayer, a Wanted Dead Or Alive és a You Give Love a Bad Name egyértelműen a topligába repítette a bandát.

Érdemes pár szót ejteni a Livin’ On A Prayer születésének körülményeiről: Desmond Child egy néhány évvel ezelőtti interjúban elárulta, hogy az eredetileg balladának íródott dalt Bon Jovi először nem akarta rátenni a lemezre, mivel túlságosan „érzelgősnek” találta azt.

Miután Child, és a sláger másik szerzője, Richie Sambora hosszasan győzködték, Jon végül megváltoztatta a döntését azzal a feltétellel, hogy variálják meg az akkordmenetet, hogy pörgősebb legyen a dal. Így lett a Desmond Child és egyik barátja, Gina történetét feldolgozó lírai dalból a 20. század egyik legnagyobb „partyslágere”.

A 14 millió eladott korongnak hála az együttes tagjai hirtelen azon kapták magukat, hogy egy lelkes, közepesen ismert zenekarból a kor legnagyobb sztárja, Michael Jackson egyik fő kihívói lettek. A sikeres lemezhez nagyszabású koncertek dukáltak, a Bon Jovi pont emiatt egy 130 állomásos turnéra indult, amelynek bevételei meghaladták a 28 millió dollárt, ami elképesztő összegnek számított akkoriban. A zenekar körüli rajongás egészen hihetetlen méreteket öltött, Los Angelestől Tokióig szinte mindenki odavolt a furcsa stílusú, jóképű srácokért, legfőbbképp a hosszú hajú frontemberért, aki abban az időben valódi szexikonná vált.

A Bon Jovi-őrület ezután sem állt meg, sőt, bátran kijelenthetjük, hogy tovább fokozódott. A negyedik, New Jersey című album egyből az amerikai lemezlisták első helyén nyitott. A Bad Medicine, az I’ll Be There For You és a Born To Be My Baby című dalok szinte egyből slágerekké váltak.

A zenekar globális sikerét jól mutatja az a tény, miszerint 1989 augusztusában az együttes a Szovjetunióba utazott a Moszkvai Béke Zenei Fesztiválra. A Bon Jovi volt az első olyan amerikai előadó, akinek a moszkvai koncertjét a szovjet kormány hivatalosan is jóváhagyta, sőt a New Jersey lett az első amerikai album, amelyet legálisan adtak ki az országban.

A shownak mennie kell…

A Slippery When Wet és a New Jersey sikerei után a zenekar tagjai rendkívül kimerültek mind szellemi, mind fizikai értelemben, nem is csoda, hiszen egy cirka 16 hónapos világkörüli turné volt a hátuk mögött. A banda pont az előbb említett okok miatt egy rövid időre felfüggesztette a közös zenélést. 1989-ben Jon Bon Jovi életében komoly változás következett be, hiszen feleségül vette Dorothea Hurleyt, akitől azóta négy gyermeke született. A pár titokban házasodott össze Las Vegasban, hiszen sem az énekes menedzsmentje, sem a családja nem támogatta a frigy létrejöttét.

Ebben az évben Bon Jovi a színészi képességeit is megmutathatta a nagyérdeműnek, hiszen szerepelt a Young Guns II című moziban, amelynek a Golden Globe-díjjal jutalmazott betétdalát, a Blaze Of Glory–t is ő szerezte.

Sok együttes életében a hosszabb kihagyás komoly népszerűségvesztéssel jár, de a Bon Jovi esetében közel sem ez volt a helyzet. A zenekar a hosszabb pihenő és egy menedzsmentváltás után 1992-ben kiadta a Keep The Faith című albumát, amely dupla platinalemezt és egy 177 állomásos világkörüli turnét eredményezett.

A kiemelkedő hírnév időnként vicces helyzeteket eredményez, ilyen volt például az a szituáció, amikor a CNN egyik 1992-es híradójában vezető hírként közölték azt a sokak számára minden bizonnyal hétköznapi tényt, miszerint Jon Bon Jovi levágatta a haját.

Az 1995-ben megjelent Cross Roads című válogatáslemezen az addig jól ismert slágerek mellett két új szám, az Always és a Someday I’ll Be Saturday Night is szerepelt, az előbbi kapcsán nem túlzás azt állítani, hogy a pop-rock történelem egyik leghíresebb balladájává vált, a dal több mint fél éven keresztül szerepelt a Bilboard Top 10-es listáján.

Jon Bon Jovi számára a ’90-es évek további része elsősorban turnézásról szólt, illetve több filmben és sorozatban (Ally McBeal, Szex és New York) is szerepelt, emellett a Destination Anywhere című szólóanyagáért Grammy-díjban részesült.

A visszatérés

A ’2000-es évek elején a zenekar sikerszériája lényegében ott folytatódott, ahol a ’90-es években abbamaradt. A Crush című albumuk vezető dala, az It’s My Life hatalmas sikert aratott, ami azért volt különösen nagy dolog, mivel az akkor lassan 20 éves együttes belopta magát a fiatalok szívébe is.

Az azóta megjelent 13 albumuk (beleszámítva a válogatáslemezeket és Jon Bon Jovi-szólóprojektjeit) szinte mind kereskedelmi sikert arattak, ám a Livin’ On A Prayer-hez vagy az It’s My Life-hoz hasonló újabb „gigaslágert” nem sikerült írniuk.

A zenekarnak és személy szerint Jon Bon Jovinak ettől függetlenül nem lehet oka a panaszra, hiszen az elmúlt évtizedekben azon korszakalkotó zenekarok klubjába kerültek, akik után a koncertszervezők valósággal epekednek, hiszen a banda a mai napig tízezreket képes bevonzani a stadionkoncertjeire. A 2013-as koncertturnéjuk például több mint 56 milliárd forint bevételt hozott.

Az együttest 2018-ban különös megtiszteltetés érte, hiszen 2018-ban beválasztották őket a Rock N’ Roll Hírességek Csarnokába, ahol sok év után az eredeti felállásban – az 1994-ben távozó Alec John Suchal és a 2013-ban kilépő Ritchie Samborával – léptek színpadra.

Kevin Mazur/Getty Images For The Rock and Roll Hall of Fame

Bon Jovi a karrierjének építése mellett régóta komoly energiákat fektet a rászorulók megsegítésére. 2006-ban létrehozta a Jon Bon Jovi Soul Foundation nevű jótékonysági szervezetet. A szervezet a honlapja szerint „a szegénység és a hajléktalanság körforgását megtörő innovatív közösségi erőfeszítéseket” segít finanszírozni.

A ma 60 éves Jon Bon Jovi nagyon úgy tűnik, hogy – a rajongók legnagyobb örömére – még nem akar nyugdíjba vonulni, hiszen idén tavasszal a zenekarával együtt ismét turnéra indul, ahol újra felcsendülhetnek a banda korszakos slágerei.

Forrás: Biography.com, Wikipédia, 24.hu, Good Stuff