Azt gondolhatnánk, hogy a felhők az egész Földön ugyanolyanok, de ez nem egészen így van.
Ha a déli féltekén jársz, akkor az ottani felhők másfélék, több van belőlük, és jobban tükröznek, mint az északi féltekén található felhők. Ezt a tényt a tudósok jól ismerik, de még nem tudták teljesen megmagyarázni az okát. Most viszont új kutatások derítenek fényt arra, hogy miért működnek másképp a felhők a két féltekén, és különösen arra, hogy milyen szerepet játszanak a feláramlások, avagy a meleg levegő felfelé irányuló mozgása, amely a kondenzációhoz és a felhők kialakulásához vezet.
A tanulmány három év LIDAR- és radaradatait használta fel, amelyek a németországi Lipcsére, a ciprusi Limassolra és a chilei Punta Arenasra terjedtek ki. A déli félteke középső szélességein a felhők sokkal kevésbé jegesednek, és ugyanolyan hőmérsékleten több folyékony vizet tartalmaznak. Ez azt jelenti, hogy másképp befolyásolják a beeső napfényt és a Föld felszínéről kibocsátott hősugárzást is, mint északon.
A tanulmány megállapította, hogy a különbségek a szabad troposzférában, a nagyobb magasságokban tömörülő levegőben voltak a leghangsúlyosabbak, ahol kevésbé befolyásolja a helyi szennyezés. A -24 °C és -8 °C közötti hőmérséklet esetén a Punta Arenas feletti felhők átlagosan 10-40 százalékkal ritkábban képeztek jeget, mint a Lipcse feletti felhők. Ez jól illeszkedik a korábbi kutatásokhoz, de a csapat valami újat is felfedezett.
Az úgynevezett gravitációs hullámok, a Csendes-óceán felől érkező nyugati szelek és az Andok ütközésekor létrejövő levegő felemelkedése fontos tényező, csakúgy, mint a légköri szennyezés, különösen, ha a levegő még hidegebb. A következő kérdés az, hogy ez kizárólag a chilei tájra jellemző-e, vagy a gravitációs hullámok a nyílt óceán felett is hatnak. További mérésekre lesz szükség ahhoz, hogy kiderüljön, hogy a felhőkben lévő többlet folyékony víz mekkora része köszönhető a feláramlásnak, és mekkora része a jégkristályoknak.
(Forrás: ScienceAlert)