Az emberek mindig is a szépséget a jósággal társították. Olyan filozófusok, mint Szókratész és Kant is többször felvetették ezt a kapcsolatot, és ha csak egy pillantást vetünk néhány híres műre, akkor is láthatjuk, hogy a szép emberek mindig a jók, míg a gonoszok általában visszataszítóak. De vajon miért?
A szép emberekre vonatkozó feltételezés elterjedtségét az elmúlt évtizedekben folyamatosan tanulmányozták, a témával kapcsolatos kiterjedt kutatások egészen az 1970-es évekig nyúlnak vissza. A tanulmányok pedig egyértelműen azt mutatják, hogy az emberek nagyobb valószínűséggel feltételezik, hogy egy szép nő olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint az empátia, az őszinteség és a nagylelkűség. A jóképű férfiakat pedig szinte egyből okosabbnak, józanabbak, társaságkedvelőbbek és általában véve magasabb rendűnek tekintik.
Mielőtt még azt gondolnád, hogy soha nem ítélnél meg valakit a külseje alapján, a tanulmányok szerint valószínűleg állandóan ezt teszed. Tehát olykor nem tudatos ez a folyamat.
Ennek az elfogultságnak pedig komoly hatásai vannak. A vonzó személyeket kisebb valószínűséggel találják bűnösnek egy-egy szituációban, és nagyobb valószínűséggel kapnak csökkentett büntetést, ha mégis. Az emberek például hajlamosak a vonzóbb politikusokra szavazni, a jobb megjelenésű beosztottakat pedig előléptetik, sőt, még a szebb gyerekekre is nagyobb figyelmet fordítanak.
A Journal of Nonverbal Behavior című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány alaposan megvizsgálta, hogy milyen tulajdonságokat társítunk a szépséghez, de még mindig nem teljesen egyértelmű, hogy miért van bennünk a szépséggel kapcsolatban ez a fajta pozitív diszkrimináció. A kísérlet elvégzéséhez a szerzők arra kérték a résztvevőket, hogy nézzék meg arcokat, majd döntsék el, hogy az adott személy egy adott tulajdonsággal – például szimpatikus vagy nagylelkű – nagyobb vagy kisebb mértékben rendelkezik-e, mint az átlagember.
Ez a tanulmány abban különbözött a korábbi tanulmányoktól, hogy nemcsak azt vizsgálta, hogy az emberek pozitív tulajdonságokat társítanak-e a szép emberekhez (tudjuk, hogy igen), hanem azt is közelebbről megvizsgálta, hogy mely tulajdonságok kapcsolódnak a megjelenéshez. Az egyes tesztek első része a tisztán erkölcsi tulajdonságokra összpontosított, például arra, hogy valaki tisztességes, megbízható vagy becsületes, míg a második rész a pozitív, de nem erkölcsi tulajdonságokat vizsgálta, például azt, hogy valaki vicces, szervezett vagy nyugodt.
Mindkét teszt eredményei egybevágtak a korábbi tanulmányokkal, amelyek szerint az emberek a szépséget mindenféle pozitív tulajdonsággal társítják. A mostani tesztek azonban új megvilágításba helyezték a koncepciót, hogy mely tulajdonságokra van a legnagyobb hatással a jó megjelenés. Mindkét vizsgálatban az erkölcsi tulajdonságokat nagyobb valószínűséggel társították a szépséghez, mint a nem erkölcsi tulajdonságokat. Ez a hatás különösen a második vizsgálatban volt szembetűnő. A szép emberekről 20%-kal nagyobb valószínűséggel gondolták, hogy rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, mint az átlagemberekről, míg a nem erkölcsös tulajdonságok észlelt valószínűsége csak 10%-kal nőtt.