A legújabb tanulmány szerint a gyerekek már egészen kicsi koruktól kezdve – egy egészen különös jelenségnek köszönhtetően – tisztában vannak azzal, hogy ki az, akivel különleges kapcsolatot ápolnak.
Kivel osztod meg szívesen az italod? Vagy akár a fagyidat? Ha esetleg egy idegennel kellene közösen elnyalnod egy fagyit valószínűleg a rosszullét kerülgetne, de ha a szerelmeddel? Az mindjárt más, ugye? A Science című folyóiratban csütörtökön megjelent új tanulmány szerint a gyerekek már egészen kicsi koruktól kezdve tisztában vannak ezzel a dinamikával, és a nyálcserét – olyan tevékenységek révén, mint a csókolózás, az étel megosztása vagy akár a nyál letörlése – olyan jelnek tekintik, amelyből kiderül, hogy két ember között különleges kötelék van.
Számos kutatásból tudjuk, hogy a csecsemők nagyon jól ráhangolódnak a világuk szociális aspektusára. De egy dolgot nem tudtunk a tanulmány előtt, hogy valóban odafigyelnek-e a különböző típusú kapcsolatokra.
– mondta Ashley Thomas, a Harvard és az MIT kutatója az AFP-nek.
Thomas és munkatársai különösen arra voltak kíváncsiak, hogy a gyerekek képesek-e megkülönböztetni a más-más, de szoros kapcsolatokat, amelyet először Avishai Margalit filozófus talált ki. Annak tesztelésére, hogy a gyerekek ugyanolyan megkülönböztetéseket tesznek-e, mint a felnőttek, a csapat egy sor kísérletet dolgozott ki.
Először egy több mint száz, öt és hét év közötti gyermekből álló csoportnak mutattak be rajzfilmeket, amelyekben a szereplők interakcióban voltak egymással. A gyerekek sikeresen megjósolták, hogy az evőeszközök megosztása vagy ugyanazon étel megnyalása kizárólag a családmagon (nukleáris család) belül fordul elő, míg a játékok megosztása és az étel felosztása a baráti és családi kapcsolatokban is egyaránt előfordul.
Ezután a kutatók csecsemőkön és kisgyermekeken akarták tesztelni az elméletet, hiszen ők nem tudják gondolataikat megfogalmazni, mint az idősebb gyermekek.
Kísérletüket a vervet majmokon végzett klasszikus tanulmányok ihlették. Ehhez pedig videoklipeket készítettek, amelyekben Thomas laboratóriumának két női kutatóasszisztense játszott egy aranyos kék bábuval, majd az első nő beleharapott egy narancsszeletbe, utána megetette a bábut, végül pedig ismét harapott ugyanabból a szeletből. A másik nő ezután pusztán egy labdát passzolgatott oda-vissza a bábuval.
Mindkettő igazán barátságos interakció és együttműködő, de csak az egyik lehet olyan, amire felnőttként szoros kapcsolatra asszociálnánk
– mondta a kutató.
Ezután megmutatták a több tucat alanyuknak ugyanazt a síró bábut, amelynek mindkét oldalán ott állt a két hölgy, és megmérték, hogy a csecsemők kit és mennyi ideig néztek először. A babák pedig természetesen a „nyálmegosztó kapcsolatban” lévő nőt, tehát az első kutatóasszisztenst választották.