Az olasz grappát egykor a parasztok italaként tartották számon, és nem igazán ismerték széles körben. Mára azonban jócskán eltávolodott eredetétől: a párlat ma már minden olasz vacsoraasztalnál megfordul, az íze pedig mennyei.
A modern italkultúrában betöltött szerepe még mindig fejlődik, egy dolog biztos: a grappa hosszú utat járt be, hogy világhírűvé váljon – számolt be a Vince.
Ez is érdekelhet: Az ital, amit itthon senki nem kóstolt, pedig népszerűbb, mint valaha
A grappát Olaszországban termett és feldolgozott szőlő törkölyéből készítik, amit – részleges vagy teljes – erjesztés után lepárolnak. Így a magyar törkölypálinka olasz megfelelője. Akárcsak a pálinka, a grappa is földrajzi oltalom alatt áll. Kizárólag olasz földön termesztett szőlő törkölyéből lehet előállítani Olaszországban. Tradicionálisan aperitifként vagy vacsora utáni italként fogyasztják.
Az elkészítési folyamata szigorúan szabályozott. Az előállítás a borászoktól kapott maradék szőlőtörkölyből indul. A minőségi törköly kulcsfontosságú, hiszen ez adja az ital jellegzetes aromáit. A grappa alfája és omegája tehát a szőlő frissessége, minősége. Ezután szorosan következik a lepárlás és az ahhoz tartozó berendezés.
Ha grappáról van szó, a lepárlók folyamatos vagy nem folyamatos ciklusokban is lepárolhatnak. Az előbbit nagy tételek esetében alkalmazzák, míg az utóbbi jellemzően a kézműves megközelítés, személyre szabottabb terméket tesz lehetővé.
A desztillálással kapott tiszta párlat (miután vízzel hígították) palackozható változatlan formában, acéltartályokba vagy tölgyfahordókba tölthető, hogy néhány naptól akár évekig is érleljék.A folyamat az italok és a fenntarthatóság egyedülálló szinergiáját mutatja.
Mivel a borkészítésből visszamaradt mellékterméket hasznosítják újra, a grappa előállítása olyan körforgásos gazdaságot modellez, ami szén-dioxid-megtakarítást eredményez a környezet számára. Néhány lepárlóüzem még egy lépéssel tovább viszi a fenntarthatósági törekvéseit: a lepárlás melléktermékeit is felhasználja. Ipari bioüzemanyagot vagy éppen szőlőmagolajat gyárt belőle.
Persze, nem minden grappa egyforma. A borhoz hasonlóan a grappa is osztályozható szőlőfajta, aroma és érlelési idő alapján. A „tiszta” grappákat egyetlen szőlőfajtából, például muskotályból vagy ribolla giallából desztilláljak.
Az ital aromák alapján történő osztályozása az alapanyagtól is függ. A muskotály, a malvázia és a tramini csak néhány a sok illatos szőlőfajta közül. Ezek azonban a lepárlás során megőrzik jellegzetes, szőlővirágos, szőlőleves illatukat.
Ez is érdekelhet: Ez az ital okozza a legkeményebb másnapot
Giovane (érleletlen vagy „fiatal” grappa): a kristálytiszta terméket rövid ideig pihentetik csak az acéltartályokban, hogy utána egyből palackozzák.
Invecchiata (érlelt): 12-18 hónapig tölgyfahordóban érlelődik, világos arany színt és lekerekített karaktert kap a fűszeres és vaníliás hordójegyeknek is köszönhetően.
Barricata: szintén 12-18 hónapig érlelik, de kis fahordókban, a boroknál is használt úgynevezett barrique hordókban. Az így kapott ital tanninos (ami a szájpadláson szárító hatásként jelenik meg), mély arany színű, a dohány, a vaj és a tejszín jegyeivel kiegészítve.
Stravecchia (nagyon idős, néha „grappa riserva” néven is jelölik): legalább 18 hónapig érlelik tölgyfahordóban. Arany és borostyánszínűvé válik, intenzív fűszer- és vaníliaaromával rendelkezik.