A karácsonyfák minden évben felragyognak, amik nem csupán ünnepi dekorelemek, hanem gazdag történetek, kultúrák és vallási hagyományok összefonódásának szimbólumai is. Cikkünkben a karácsonyfa eredetét és fejlődését járjuk körül, az idők kezdetétől egészen a modern ünnepi készülődésig.
Kezdetek
A téli napforduló ünnepe, a szaturnália idején az otthonokban és a templomokban elhelyezett fenyőkben, illetve növényekben a legtöbb nép már az ókorban is az élet és halál fölött aratott győzelem jelképét látta. De ezek a fák még közel sem hasonlítottak a napjainkban is jól ismert karácsonyfához.
Az első karácsonyfák
A hagyományos karácsonyfa eredete sokkal inkább a 16. századi Németország protestáns közösségeihez nyúlik vissza, ahol az otthonokat ebben az időszakban fenyőfával kezdték feldíszíteni. Ugyan az első rögzített karácsonyfa Strasbourgban, Franciaországban bukkant fel 1510-ben, igazi átütő sikert a németeknél aratott. Majd szépen lassan, az évszázadok során a hagyomány más európai területeken is gyökeret eresztett.
A legendák szerint azonban Luther Márton állította fel az első, gyertyákkal díszített karácsonyfát 1536-ban, miután útban hazafelé megcsodálta a fenyőfák ágai között ragyogó fényes csillagokat.
Ez is érdekelhet: Ünnepek a 20. században: a ’70-es és ’80-as évek karácsonyai képeken
Szimbólum
A karácsonyfa-állítás kezdeteit azokban a középkori misztérium-játékokban találjuk, amelyeket a karácsonyi ünnep előéjszakáján mutattak be a templomok kapui előtt. Témájuk pedig általában a bűnbeesés története volt. Mivel december 24. Ádám és Éva napja, a játékban színre lépett Ádám, Éva, az ördög és egy kerub. A díszletben pedig ott volt egy fa is, ami a Paradicsom jó és rossz tudásának fáját jelképezte. A német képzeletben ez a fa almafa volt, ám télen nem volt zöld levelű almafa, ezért fenyővel helyettesítették, amelyre almákat aggattak.
Az első fákon tehát almák lógtak, később pedig gyertyák is felkerültek, jelképezve Jézus Krisztus és a világosság megjelenését a sötétségben.
A világ körül
A karácsonyfa hagyománya a 19. században átlépte az óceánt és Amerikába is megérkezett az angolszász telepeseknek köszönhetően. Bár az angol királyi család is elősegítette a hagyomány terjedését a viktoriánus korban, mivel Viktória királynőnek német férje volt, aki erősen ragaszkodott nemzetének ünnepi szokásához. Az amerikaiak házilag gyártott díszeket aggattak a fenyőre, míg a németek almával, mogyoróval vagy éppen marcipános sütivel dekorálták.
Akkoriban a karácsonyfák kisebbek voltak, ezért az asztalokra tették őket. Majd idővel nagyobb fákat kezdtek exportálni Norvégiából, így az emberek a padlóra tudták helyezni őket, és bepakolták alá az ajándékokat.
A 20. században a karácsonyfa-kultusz elérte az ázsiai országokat is, Japánt és Kínát, bár itt kizárólag dekorelemként szolgált, nem tulajdonítottak mélyebb jelentőséget neki.
Magyarország
Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, de a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is számottevő szerepük volt a hagyomány elterjesztésében. A városokban ez az új szokás gyorsan meghonosodott, az 1860-as évek Pestjén az adventi időszakban különféle fenyővásárok zajlottak.
Az aradi Alföld című újság 1862-ben tudósított arról, hogy egy nőnevelő intézet növendékei Deák Ferencnek állítottak karácsonyfát. A magyar irodalom körében pedig a karácsonyfa először 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi témájú elbeszélésében jelent meg.
Olvasd el ezt is! Ez a világ legkisebb karácsonyfája
Jelenkor
Napjainkban a karácsonyfák változatos formában jelennek meg: igazi vagy mű, hagyományos forma vagy modern, letisztult vagy pompásan díszített. Az évtizedek során a dekorációk és fények folyamatosan fejlődtek, a karácsonyfa pedig manapság a személyes kreativitás és ízlés kifejezésének tárgya.