A történelem tele van olyan értékes kincsekkel és ékszerekkel, amelyek nemcsak a gazdagságot és a hatalmat szimbolizálták, hanem a kultúrát, a művészetet és izgalmas legendákat. Cikkünkben bemutatunk négy olyan drágakövet, amelyek örökre beírták magukat az emberiség kincsestárába.
Attallah-kereszt
A medál önmagában is különleges darab, de mivel egykor a néhai Diána hercegné is viselte, valóban legendás ékszerré teszi. Az Attallah-keresztet egy jótékonysági bálon viselte a walesi hercegné, amelyet a Birthright, a női egészségügyért felelős jótékonysági szervezet javára rendeztek, amelynek 1984-ben lett a pártfogója.
A reneszánsz stílusú formatervről keveset tudni, de a szakértők úgy vélik, hogy egy különleges megrendelés lehetett, talán egy történelmi darab másolata.
Ez is érdekelhet: 288 millióért keltek el az orosz forradalom elől kimentett Romanov-ékszerek
Fekete Orlov-gyémánt
A fekete kristályos gyémántok önmagukban is figyelemre méltóak, ám a 67,49 karátos Fekete Orlov-gyémánt nemcsak szemetgyönyörködtető, hanem rejtélyes is.
A történet szerint az eredeti, 195 karátos nyers gyémántot a hindu isten, Brahma bálványából lopták el, amely egy 19. századi indiai szentélyben volt. A gyémántot ezután elátkozták, és állítólag a tolvaj halálát okozta, valamint három későbbi tulajdonosának öngyilkosságát: egy Nadia Vygin-Orlov nevű orosz hercegnőnek, egyik rokonának és JW Paris gyémántkereskedőnek, aki a gyémántot az Egyesült Államokba importálta.
A legújabb kutatások azonban kétségbe vonják ezt a történetet, mivel a szakértők valószínűtlennek tartják, hogy a gyémánt Indiából származik, de megkérdőjelezték Nadia Vygin-Orlov létezését is. Az azonban ismert, hogy a gyémántot végül három különálló drágakőre csiszolták újra az „átok megtörésének reményében”.
A terv pedig úgy tűnik, hogy működött, mivel a Fekete Orlov – amelyet ma már gyémánt babérkoszorúval körülvett medálként hordoznak – újdonsült tulajdonosai sértetlenül megúszták viselését.
Olvasd el ezt is! 40 tonnát nyom a világ legnagyobb ékszere
La Peregrina
A Panama partjainál 1576-ban talált, lélegzetelállító körte alakú gyöngy, a La Peregrina éppoly jelentős háttértörténettel büszkélkedhet, mint amilyen gyönyörű.
Sokan a világ egyik – ha nem a legtökéletesebb – gyöngyének tartják. A 202,24 gramm (50,56 karát) súlyú gyöngyöt eredetileg II. Fülöp spanyol király vásárolta menyasszonya, I. Mária angol királynő számára, ezt követően pedig a spanyol királyi családok között öröklődött, mielőtt Napóleon idősebb testvére, Joseph-Napoléon Bonaparte megkaparintotta.
Getty Images
1969-ben Richard Burton vásárolta meg Elizabeth Taylor számára, és egy Cartier által tervezett nyakláncra illesztették a gyöngyöt. A színésznő halála utána a La Peregrina 2011-ben 11 842 500 dollárért kelt el a Christie’s New York-i árverésén, ami akkoriban a valaha is árverésre bocsátott legdrágább természetes gyöngy volt.
Hope-gyémánt
Egy másik varázslatos, baljós múltú ékszer, az elátkozottnak vélt Hope-gyémánt, ami Smithsonian Múzeum Nemzeti Drágakőgyűjteményének ékköve.
Ez egy felülmúlhatatlanul ritka, mélykék gyémánt, amelyet az egyik tulajdonosáról neveztek el. Ultraibolya fényben vérvörösen világít, ami csak tovább növeli a rejtélyességét.
– mondta Arabella Hiscox, a Christie’s londoni ékszerüzlet szakértője.
A 45,52 karátos drágakövet Indiában találták, majd 1668-ban XIV. Lajos francia király vásárolta meg, ám a francia forradalom idején ellopták. Sokan úgy vélték, hogy a gyémánt el volt átkozva, és ennek esett áldozatául a király és hitvese, Marie Antoinette.
A későbbiekben IV. György brit király vette magához. A király 1830-ban bekövetkezett halála után pedig egy londoni bankár és drágakőgyűjtő, Henry Philip Hope vette meg, amely máig az ő nevét viseli. Hope 1839-ben meghalt, ezt követően a gyémánt több kézben is megfordult, míg 1909-ben a népszerű francia ékszerész, Pierre Cartier meg nem vásárolta. Pár évvel később ő is eladta Evalyn Walsh McLean bányászörökösnőnek. A nő azt állította, hogy a Hope el van átkozva: magyarázata szerint két gyermeke is a nyakláncot viselve halt meg.
Pár évtizeddel később, 1958-ban akkori tulajdonosa, Harry Winston ékszerész adományozta a Smithsonian Múzeumnak, és azóta is ott áll.
