A zene hiába az emberi lét meghatározó eleme, a tudósok még mindig keveset tudnak arról, hogy mi játszódik le az agyunkban, amikor a kedvenc slágereinket hallgatjuk. Azonban egy friss tanulmány új utakat nyitott a kérdésben, miután egy kutatócsoport kimutatta, hogy lehetséges rekonstruálni egy dalt, amit valaki hallott, pusztán az agyi aktivitási mintázataiból.
A Berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatóinak először sikerült agyhullámok alapján rekonstruálni egy dalt; nem is akármelyiket: a szerzők által is megosztott dalban a Pink Floyd Another Brick in the Wall című klasszikusa csendül fel, amit kizárólag az agy aktivitásából állítottak össze, mutatja be a tanulmány eredményeit az IFLScience.
Több mint egy évtizeddel ezelőtt 29, kezelésre rezisztens epilepsziás beteg vett részt egy vizsgálatban, amelyben agyi aktivitásukról készítettek felvételeket – az agyukban elhelyezett elektródák segítségével – , miközben a Pink Floyd zenéjének egy háromperces részletét hallgatták.
Ez is érdekelhet: Valóban csak az agyunk 10%-át használjuk? Itt a tudományos válasz
2012-ben Robert Knight, a Berkeley Egyetem professzora tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely elsőként rekonstruálta a személy által hallott szavakat pusztán az agyi aktivitásból. A dolgok azóta szélsebesen haladtak előre a területen, és most Knight a friss tanulmány vezető szerőjével, Ludovic Bellierrel közösen vezette a zenei észlelés új problémájának vizsgálatát.
Bellier újraelemezte a felvételeket, és mesterséges intelligencia segítségével olyan modellt dolgozott ki, amely képes volt dekódolni a hallókéregből rögzített agyi aktivitást, és ennek segítségével rekonstruálni egy olyan hanghullámformát, amelynek célja az volt, hogy reprodukálja azt a zenét, amelyet az illető éppen hallgatott.
Az eredmény pedig valóban lenyűgöző:
Reconstructing Rock From Recorded Brain Activity
Ahogy hallani lehet, a rekonstrukcióban halványan ugya, de valóban felbukkant a jól ismert „All in all, it’s just another brick in the wall” sor, ami Knight szerint kicsit úgy hangzik, mintha „ víz alatt beszélnének”, de hozzátette: ez csak az első próbálkozásuk volt.
Ráadásul a kutatás lehetővé tette a kutatók számára azt is, hogy új agyi területeket azonosítson, amelyek a ritmus – jelen esetben a gitár – érzékelésében vesznek részt. Emellett azt is felfedezték, hogy amíg a nyelvérzékelés inkább az agy bal oldalán történik, addig a zeneérzékelés inkább a jobb oldal felé hajlik.
Bellier és Knight, valamint a társszerzőik remélik, hogy a projekt az agy-számítógép interfész technológiájának fejlesztéséhez vezethet a jövőben, és ahogy fogalmaztak a tanulmányban: egy újabb téglát tettek az emberi agyban zajló zenefeldolgozásról alkotott képünk falába.