A félelem ellentmondásos érzelmi állapot, amely véd a fenyegetésektől, és felkészíti a testünket, elménket a veszélyre, de ha elhatalmasodik rajtunk, nyomorúságossá teheti az életünket. Mi zajlik le az agyban, amikor elönt minket a jeges rémület? És miért hasznosak a horrorfilmek? Most szembenézünk a félelmünkkel. Lengyel Csilla cikke.
Bár a félelem szorosan kötődik a szorongáshoz, mégis különböző fogalmak. A félelemnek mindig van konkrét kiváltó oka, míg a szorongásnak – a fóbiáktól eltekintve – általában nincsen tárgya, általánosabb és eltérő vegetatív mintázatot produkál, mint a félelem. A szorongásnak nemcsak a félelem lehet az alapja, hanem egy általános (magunkkal vagy a világgal szembeni) bizonytalanságból is kialakulhat, és gyakran együtt jár a kontroll elvesztésének élményével. A szorongások egy speciális csoportja a fóbiáké, amelyek indokolatlanul erős viszolygást jelentenek egyes dolgoktól vagy helyzetektől, például a magasságtól vagy a tömegtől. Ezzel szemben a félelem a hat alapérzelem (öröm, bánat, harag, meglepődés, undor és félelem) egyike, amelynek – ahogy Mangel Berény, a Freestyle szervezetfejlesztő klinikai szakpszichológusa kiemeli– evolúcióbiológiai szempontból nagyon fontos funkciója van.
„A reális félelem óvatosságra sarkall minket, mert a túlélésünk vagy a testi épségünk foroghat kockán. Az érzelmekkel együtt jár számos fizikai változás, például vérnyomás- és pulzusszám-emelkedés, izomfeszülés, amelyek hatására testileg olyan állapotba kerülünk, hogy reagálni tudunk a környezet fenyegetésére.”
A félelem tehát nem mindig az „elme gyilkosa”, ahogy arra Frank Herbert Dűne című scifijében hivatkoznak. Éppen ellenkezőleg: egy bizonyos szintig segít tisztán látni, mert hiperéberséget okoz, a menekülés érdekében ráirányítja a tudatot a félelemkeltő okra, és kiváltja a fenyegetés elhárítását lehetővé tevő reakciókat.
Az agyban dől el
Ahhoz, hogy megértsük a félelem működését, meg kell ismernünk az amigdalát, az agyunkban található, mandula nagyságú területet, és a hozzá kapcsolódó összetett rendszert.
„A félelemről a legtöbb embernek valamilyen negatív dolog jut az eszébe, pedig nagyon hasznos képesség, hiszen a fizikai épségünket őrzi – magyarázza dr. Zelena Dóra egyetemitanár, a Pécsi Tudományegyetem Élettani Intézetének igazgatója.– Ezért lehetséges, hogy az agyunkban kódolva vannak bizonyos velünk született félelmek, például az ősi félelem a pókoktól vagy a magasságtól. Az állatkísérletekben is azt látjuk, hogy az az egér is ösztönösen fél a róka szagától, amelyik soha életében nem látott rókát.”
A félelem kialakulásához persze szükség van érzékszervi információkra, például látnunk kell a kígyó alakját, vagy érezni a róka szagát. Ennek az ingernek a feldolgozásában aztán az agyunknak szinte minden területe részt vesz, és az információk– többszörös áttét révén – az amigdalába jutnak.
Profimedia- Red Dot, Getty Images Hungary
A teljes cikket keressétek a Hamu és Gyémánt nyári lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.
