Árulásból sajnos a történelem nem szenved hiányt. Az általunk gyűjtött pofátlan tettek következménye messze gyűrűzött, és tömegek sorsát írta át.
Vegyük például a Fekete Vacsorát és a Glencoe-i mészárlást, a skót történelem hírhedt valós eseményeit, amelyek során a házigazdák megszegték a vendégszeretet szabályait, és lemészárolták vendégeiket. Ezek a történések ihlették a Trónok harca Vörös Nász-jelenetét. Az alábbiakban 4 olyan esetet mutatunk be a történelemből, ahol alaptalannak bizonyult a másikba vetett bizalom.
1. A valós skót árulások, amelyek a Vörös Nászt inspirálták
A múlt századokban a skót politika az ország elitjei közötti változó szövetségek mérgező keveréke volt, amelyet lázadások, gyilkosságok, merényletek és árulások halmozása jellemzett. A Trónok harca bizonyos szempontból valóban olyan, mint a középkori Skócia, nem véletlenül: George R. R. Martin a valós skót történelemből kölcsönzött néhány drámai pillanatot. Az egyik ilyen a Vörös Nász, amelyet Martin a skót történelem két eseményére alapozott: a Glencoe-i mészárlásra és a Fekete Vacsorára. A Glencoe-i mészárlás (1692) során a MacDonald klánt a Campbell klán látta vendégül egy éjszakára. Majd a Campbellek egyszer csak rávetették magukat gyanútlan vendégeikre, és lemészárolták őket.
Ha tovább olvasnál: Kitartani a végsőkig – a történelem 5 leghíresebb kéme
A Fekete vacsora – bár kevesebb áldozatot követelt − ugyanolyan drámai volt. 1437-ben I. Jakab skót királyt meggyilkolták, és Skóciát hatéves fia, II. Jakab, illetve egy régens, Archibald Douglas, Douglas 5. grófja kormányozta 1439-ben bekövetkezett haláláig. A régensséget ezután három nemes, William Crichton, Sir Alexander Livingston és James Douglas, Douglas grófjának rokona osztotta meg. Mindhárman nehezteltek a Douglas grófokra, Skócia akkori legerősebb arisztokratáira, és összeesküdtek a megbuktatásukra.
Ezért 1440-ben meghívták a néhai gróf fiát, a tizenhat éves William Douglast és annak öccsét, hogy vacsorázzanak a tízéves Jakab királlyal, azonban a vendégség során Williamet és testvérét elfogták, kivonszolták, színlelt bíróság elé állították, majd lefejezték.
2. A Hitler-Sztálin-paktum mögött meghúzódó valódi szándékok
A világ megdöbbent 1939. augusztus 23-án, amikor a náci Németország és a kommunista Szovjetunió aláírták a német-szovjet megnemtámadási szerződést, a Molotov-Ribbentrop-paktumot. Hitler egy héttel később Lengyelország lerohanásával elindította a második világháborút, megóvva ezzel magát Nagy-Britannia és Franciaország, keleten pedig a szovjetek elleni kétfrontos háború kockázatától.
Hitler egyszerűen időt akart nyerni: a paktumot ideiglenes intézkedésnek szánta, hogy Nagy-Britanniával és Franciaországgal foglalkozhasson, mielőtt figyelmét valódi célpontjára, a Szovjetunióra fordítaná.
Sztálin azonban meg volt győződve arról, hogy a paktum tartós és Hitler nem fordul a Szovjetunió ellen, mielőtt befejezi a háborút Nagy-Britanniával. Az, hogy Sztálin tévedhet, nem volt lehetséges opció. Így hiába gyűlt egyre több bizonyíték a németek támadási előkészületeiről, Sztálin hajthatatlan maradt hitében. Így amikor a németek 1941. június 22-én támadtak, a szovjeteket teljesen váratlanul érte − csak hajszál híján maradtak életben, mielőtt a német előrenyomulás kicsivel a cél előtt végleg kifulladt a hidegben.
Ez is érdekelhet: 4 hátborzongató véletlen egybeesés a történelemben, ami a frászt hozza rád
3. Egy vállalkozó kedvű hírszerző csillag
A rendkívül intelligens, több nyelvet beszélő Alfred Redl (1864 – 1913) az osztrák-magyar hadsereg kémelhárító testületének vezetője volt, aki olyan új technológiákat vezetett be, mint a felvevő készülékek és kamerák használata. Homoszexualitása azonban akkoriban végzetes volt mind a társadalmi rang, mind a karrierlehetőségek szempontjából. Az orosz hírszerzés kompromittáló helyzetbe csalta, videóra vette, majd megzsarolta hadititkokért cserébe. Így történt, hogy Redl 1902-ben átadta az oroszoknak Ausztria-Magyarország háborús terveit. Felettese, von Geisl tábornok hamarosan utasította, hogy keresse meg az árulót, Redl pedig elterelésképp kisebb orosz ügynököket leplezett le, de ártatlan osztrák-magyar tiszteket is bemártott hamisított bizonyítékokkal.
Fotó: Hulton Archive/Getty Images
A következő 11 évben eladta az oroszoknak Ausztria-Magyarország rejtjeleit, kódjait, hadseregparancsait, mozgósítási terveit, térképeit, út- és vasúti állapotokról szóló jelentéseit és egyéb titkait.
Redl áruló karrierje végül orosz megbízóinak hanyagsága miatt ért véget. 1912-ben von Geislt előléptették egy hadtest élére, ő pedig magával vitte Redlt vezérkari főnöknek. A kémelhárításban alkalmazott postai cenzorok ekkor készpénzzel töltött borítékokat fogtak el − csapdát állítottak fel, Redl pedig hamarosan megjelent, hogy átvegye azokat. Letartóztatták, bevallotta hazaárulását, és annyit kért, hogy adjanak neki egy revolvert és hagyják békén. Rövid levelet írt a bátyjának és von Geislnek, majd öngyilkos lett.
4. A történelem leghírhedtebb árulója
Vidkun Quisling (1887 – 1945) norvég katonatiszt és jobboldali politikus volt, aki az 1930-as években egy kevésbé sikeres fasiszta pártot vezetett. 1939 végén Berlinbe repült, és felajánlotta, hogy segít a németeknek, ha azok megszállják Norvégiát.
Amikor Németország végül 1940-ben megszállta Norvégiát, Quisling megpróbált egy kollaboráns kormányt felállítani, de mindenki figyelmen kívül hagyta − két évnyi huzavona kellett ahhoz, hogy a nácik végül 1942-ben elismerték őt Norvégia „miniszterelnökeként” egy bábkormányban.
Quisling mindent megtett, hogy német urai kedvében járjon: buzgón együttműködött többek közt a norvégiai zsidók haláltáborokba való deportálásában is. A háború után elfogták, és elítélték hazaárulásért, gyilkosságért és sikkasztásért, majd 1945 októberében kivégezték. Neve a kollaboráció, a hazaárulás és az árulás szinonimájává vált, nevét a mai napig használják a legaljasabb, legmocskosabb és legmegvetendőbb árulókra.
Fotó: Heinrich Hoffmann/ullstein bild/Getty Images
