Ludwig van Beethoven zenei alkotásai közül talán a legismertebb a Für Elise című zongoradarab. A művet a német zeneszerző valószínűleg 1810 és 1822 között komponálta. Ám annak ellenére, hogy egyike a leggyakrabban játszott és hallott klasszikus zeneműveknek, a darabot övező rejtélyeket a mai napig nem tisztázták.

Ludwig van Beethovenről köztudott, hogy súlyos egészségügyi problémákkal küzdött. Egészen fiatalon, 25 éves kora körül észlelte a fenyegető siketségének első jeleit, aminek hatására időnként az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott. A századforduló környékén születtek legsötétebb művei, ekkor vált világossá számára, hogy halláskárosodása visszafordíthatatlan.

Ez is érdekelhet: Öt klasszikus zenei darab, amit már hallottál, de nem tudod a címét

Ám kilenc évvel teljes siketségének kialakulása előtt, 1810. április 27-én felvázolt egy bagatellát, majd híresen kusza kézírásával ráfirkantotta a Für Elise feliratot.

Ezt a zeneművet viszont soha nem adta ki. Ehelyett egy fiókban pihent egészen 1822-ig, amikor Beethoven kissé átdolgozta, majd visszatolta ugyanabba a fiókba. A zeneszerző 1827-ben meghalt, így a zongoraművet nem ő jelentette meg, ezzel is megannyi megválaszolatlan kérdést maga után hagyva.

Jó pár évtizeddel később, 1867-ben, 40 évvel Beethoven halála után, egy Ludwig Nohl nevű zenetudós találta meg a kottát, így gyakorlatilag neki köszönhetjük, hogy megismertük a mester és talán a világ egyik legismertebb zongoraművét.

De vajon kinek dedikálta a darabot? Több legenda is kering róla.

A Für Elise németül azt jelenti, hogy Elise-nek. Ám az, hogy ki lehetett a titokzatos Elise még mindig rejtély. Az egyik népszerű teória szerint Therese Malfatti, Beethoven egyik zongoratanítványának beceneve volt, és bár a zeneszerző sokkal idősebb volt nála, vadul beleszeretett a fiatal lányba. Hirtelen elkezdett törődni a megjelenésével és azzal, hogy a legjobb formáját hozza, ami kissé szokatlan volt egy olyan fickótól, akit nem érdekeltek a felszínes dolgok, csak és kizárólag a zene.

A történet szerint a lány apja meghívta Beethovent egy vacsorára, a férfi ugyanis kíváncsi volt lánya udvarlójára. A találkozó azonban sült el túl jól.

Talán a szokatlan helyzet miatt zavarban volt, és emiatt túl sok puncsot ivott, a lényegen nem változat: Beethoven képtelen volt élőben ejátszani a Für Elise-t. Az ital hatására nem is volt túl jó állapotban, így a szülők megtiltották neki, hogy újra találkozzon Therese-zel.

Olvasd el ezt is! Miért van ez a hátborzongató dallam olyan sok filmben?

Más történészek azonban úgy vélik, hogy Elisabeth Röckel német szoprán énekesnő lehet a jelölt, akivel Beethoven a császári fővárosban ismerkedett meg 1807-ben. Kapcsolatuk állítólag épp a Für Elise keletkezése alatt vált igazán szorossá, olyannyira, hogy a zeneszerző feleségül akarta venni, a művésznő azonban 1813-ban férjhez ment Beethoven riválisához, Johann Nepomuk Hummel komponistához. Elisabeth Röckel megőrzött keresztlevelében mindenesetre Maria Eva Elise néven szerepel, ami megerősíti a kutatók ezen elméletét.