A nő, aki túlélte a fagyhalált: a Jean Hilliard-sztori

A nő, aki túlélte a fagyhalált: a Jean Hilliard-sztori

1980. december 31-én egy Wally Nelson nevű férfi belebotlott barátja testébe, amely a hóban hevert, alig néhány méterre az ajtajától.


A tizenkilenc éves Jean Hilliard autója leállt, miközben egy éjszakai kiruccanás után a szülei házához tartott. Egy télikabát, egy pár kesztyű és egy cowboycsizma volt rajta, amikor elindult a mínusz 30 Celsius-fokos éjszakában, hogy barátja segítségét kérje.

Egyszer csak megbotlott és elvesztette az eszméletét. Hilliard teste hat órán át feküdt a hidegben, és több beszámoló szerint „megfagyott”.

Megragadtam a gallérjánál fogva, és a tornácra csúsztattam. Azt hittem, meghalt. Keményebbre fagyott, mint egy deszka, de láttam, hogy néhány buborék jön ki az orrából

– számolt be Nelson évekkel később egy interjúban.

Ha Nelson nem reagál azonnal, Hilliard is egyike lehetett volna annak a több ezer halálesetnek, amelyet évente a hipotermiának tulajdonítanak. Ehelyett a története az orvosi hagyományok és a tudományos kuriózum részévé vált.

Hogyan élheti túl az emberi test a megfagyást?

A fagyos hőmérsékletet túlélő emberek történetei elég szokatlanok ahhoz, hogy hírértékűk legyen, de valójában ez nem is számít olyan ritka események.

Az a felismerés, hogy az extrém hipotermia nem feltétlenül jelenti az élet végét, már egyfajta alaptézissé vált. Ellenőrzött körülmények között a testhőmérséklet csökkentése lehűtheti az anyagcserét és csökkentheti a szervezet telhetetlen oxigénéhségét.

Orvosi körülmények között – vagy ritka esetekben máshol is – a lehűtött test elég hosszú időre lefékezheti a haldoklási folyamatot ahhoz, hogy legalább egy időre megbirkózzon az alacsony pulzussal.

Hilliard esete a hipotermiás állapotának szélsőséges jellege miatt kiemelkedik a többi közül.

Felejtsük el azt a tényt, hogy a testhőmérséklete alig 27 Celsius-fok volt, ami 10 fokkal alacsonyabb, mint egy egészséges emberé. Ő konkrétan megfagyott. Az arca hamuszürke volt, a szemei szilárdak, a bőre pedig állítólag túl kemény volt ahhoz, hogy egy injekciós tűvel át lehessen szúrni.

Mégis, néhány órán belül, a melegítőpárnák segítségével, Hilliard teste visszatért a normális állapotába. Délre már beszélt, és hamarosan hazaengedték a kórházból.

A barátai és a családja körében mindezt az ima erejének tulajdonítják. De mi a helyzet az eset tudományos részével?

Sok anyaggal ellentétben a víz szilárd állapotában nagyobb térfogatot foglal el, mint folyadékként. Ez a tágulás rossz hír a hidegben lévő testszövetek számára, mivel a folyékony tartalmuk megduzzadhat, és a „tartályok” megrepedhetnek.

Még néhány rossz helyen felbukkanó jégkristály is képes tűszerű szilánkjaival átszúrni a sejtmembránokat, és a végtagokat elhalt bőr- és izomfoltokká feketíti, ezt általában fagyási sérülésnek szokták hívni.

A hidegben élő állatok néhány ügyes alkalmazkodási módot fejlesztettek ki, hogy megbirkózzanak a fagypont alatti körülmények között az éles, táguló jégkristályok veszélyeivel. A mélytengeri halak, az antarktiszi feketeuszonyú jéghalak például glikoproteineket termelnek, amelyek egyfajta természetes fagyálló anyagként szolgálnak.

A külső megfigyeléseken kívül semmi másra nem támaszkodhatunk, ezért nehéz biztosan megmondani, hogy Hilliard teste hogyan bírta ki a fagyasztást. Volt valami különleges a testkémiájában? Vagy esetleg a szöveteinek összetétele nem mindennapi?

Talán. Sokkal fontosabb kérdés, hogy mit jelent ebben az esetben pontosan a „fagyasztás”. Bár alacsony volt, Hilliard testének maghőmérséklete a jelentések szerint még mindig messze a fagypont felett volt.

Az a tény, hogy Hilliard teste szilárdnak tűnt, a súlyos hipotermia gyakori jele, mivel az izmok merevsége olyan mértékben megnő, hogy a halott test merevségéhez is hasonlíthat.

Az, hogy a teste felszíne hideg és fehér volt, és még a szemei is üvegesnek és „szilárdnak” tűntek, talán szintén kevéssé meglepő. A test elzárja a bőr alatti vérerek csatornáit, hogy a szervek működőképességét fenntartsa, ami odáig vezet, hogy a test hamuszürkének tűnik, és érintésre feltűnően hideg marad.

Néhány meglepett beszámolón kívül nem sok mindenre támaszkodhatunk, így csak találgatni tudunk, hogy Hilliard „megfagyott” teste tipikus esetnek számít-e, vagy valóban furcsa módon képes volt ellenállni egy ilyen szélsőséges állapotváltozásnak. Az azonban kétségtelen, hogy óriási szerencséje volt.

Forrás:
Science Alert

További cikkek az írótól

 

 

Kedvelt cikkek

Legfrissebb cikkek

Teszt cikk

Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem ipsum....Lorem...

Lorem Ipsum…Lorem Ipsum…Lorem Ipsum…Lorem Ipsum…

Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem Ipsum...Lorem...

Cikk címe Lorem Ipsum teszt loom videó

Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem ipsum...Lorem...

Hírlevél-feliratkozás