A boszorkány szó az „ördöggel” szövetkező nőket jelentette egy időben, de nem Oroszországban.
A katolikus és protestáns Európa nagy része az erős, független nőket tartotta kordában olyan vádakkal, hogy fekete mágiát űznek és a sátánnal szövetkeznek. Az ortodox Oroszországban azonban túlnyomórészt a férfiakat hibáztatták a babonákért. A Big Think cikkének segítségével most utánajártunk a témának.
A 12. századtól a 18. századig tartó időszakból maradtak fenn az oroszok boszorkányságba vetett hitére vonatkozó bizonyítékok prédikációkban, történelmi krónikákban, mesékben, szentek életéről szóló történetekben, varázskönyvekben és bírósági jegyzőkönyvekben. Ám a megszokottól eltérően a középkori és kora újkori Oroszországban a férfiak voltak az elsőszámú gyanúsítottak. Pereikből kiderül, hogy a hatalom és a hierarchia milyen ijesztően szeszélyes módon strukturálta a mindennapi életet.
A legtöbbjüket mindennapi, gyakorlatias mágiával vádolták, és a vádlottak közül sokan valóban rituálékat hajtottak végre, például gyógyítottak, segítettek a szerelmeseknek, védelmeztek, őrizték a jószágokat. Varázsigéket és egyszerű bájitalokat alkalmaztak, amelyeket főként gyógynövényekből és gyökerekből készítettek, és időnként sasszárnyat, élő csirkéből kitépett szemet vagy sírból vett földet is beledobtak. Mágiájukban a természet erőit és a költészet szépségét hívták segítségül. Néhány gyakorlónak sötétebb indítékai is voltak: átkozni, betegséget okozni, másokat megszállni, impotenciát okozni, szerelmet kioltani vagy ölni.
Fotó: Joanna Kosinska / unsplash
Egyes varázsigék természetfeletti lényeket idéztek meg, Jézus Krisztustól és Máriától kezdve a természetszellemekig és az orosz legendák mitikus alakjaiig, mint az aranyhal és a szárnynélküli madár. A varázsigék egyszerre szólították meg a szenteket és a sátánokat. Az emberek ugyanígy nem láttak ellentmondást abban sem, hogy egyszerre forduljanak papokhoz és mágiát alkalmazó gyógyítókhoz. Az esküvők alkalmával például varázslókat hívtak, és vodkával fizettek a szolgálatukért.
A férfiak által használt szerelmi varázslatok egyszerre gyönyörűek és félelmetesek, a varázsló kínokat kíván kedvesének, amikor az távol van tőle:
Ahogy a tűz ég, … úgy égjen értem ő, fehér testével, lángoló szívével, fekete májával, viharos fejével és agyával, tiszta szemével, fekete szemöldökével és cukrozott ajkával. Szenvedjen annyi keserűséget, mint a hal víz nélkül. Szenvedjen értem egy napot és fél napot, egy órát és fél órát, egy évet és fél évet, így legyen.
Ellenben a nők szerelmi varázslatai általában arra irányultak, hogy férjeik haragját lecsillapítsák és kedvessé tegyék őket. Amikor egy nő mégis uralkodni próbált ura felett, a büntetés különösen szigorú volt, beleértve a kivégzést is.
Fotó: Stormseeker / unsplash
Egy keményen hierarchikus társadalomban, ahol a cár kivételével mindenki a társadalmi ranglétrán feljebb állók abszolút és önkényes fennhatósága alatt állt, a mágiába vetett hit egyfajta védelmet nyújtott. És mivel ez a hit általános volt, az elit és a köznép egyaránt látta annak lehetőségeit és veszélyeit is. A mágia azzal fenyegetett, hogy felfegyverzi az alárendelteket és felforgatja az elfogadott társadalmi rendet.