A strandon kószálva az ember számtalan típusú fürdőruhával találkozik. De vajon mikor és hogyan jöttek létre ezek az öltözékek? Az alábbi cikkből kiderül!
Az úszást már évezredekkel ezelőtt is a kikapcsolódás egyik legjobb formájának tartották, gondoljunk csak a grandiózus római fürdőkre, amelyek nap mint nap százával fogadták a vendégeket.
Ebből az információból könnyen arra következtethetnénk, hogy már az ókorban is rendszeresen használtak valamilyen fürdőruhaszerűséget. A korabeli ábrázolások szerint ugyan elképzelhető, hogy léteztek kezdetleges öltözékek, de nagy valószínűséggel az ókoriak leginkább ruha nélkül fürdőztek.
Mielőtt belekezdenénk a fürdődresszek kialakulásának történetébe, érdemes megemlíteni azt is, hogy a Haute History szerint a középkori nyugati világban az úszást egy erkölcstelen gyakorlatnak tartották, ezáltal ebben az időszakban nem igazán történt számottevő előrelépés a fürdőkultúrában.
Azok, akik nem törődtek az akkori normákkal, legfőképp meztelenül vagy egy ágyékkötőben jelentek meg a létesítményekben, de a nemesek és a tehetősek kifejezetten lenézték az efféle cselekedeteket.
Ez is érdekelhet: Katalóniában nem kötelező a bikinifelső, akinek ez nem tetszik, büntetést kap!
A török és arab világban azonban nagyon fontos társadalmi szerepe volt a közfürdőknek, ugyanis számos kiemelt kérdést és problémát rendeztek el ezeken a helyeken. Ettől függetlenül a legtöbb korabeli beszámoló nem említ semmifajta fürdőruhát: a leírások alapján az úszni és gőzölni vágyók egy törölközőt csavartak magukra.
A 18. század elején azonban Európában is megtört a jég, és a módosabb réteg is megjelent a fürdőkben: míg a férfiak egyáltalán nem öltöztek fel az úszáshoz, a hölgyek egy furcsa, leginkább a flanel, illetve a gyapjú köntösökhöz hasonló ruházatban csobbantak be a medencébe. Ennek a ruhának az volt az elsődleges funkciója, hogy a vízben és a víz alatt eltakarják a viselő testét, sőt a hölgyek még egy furcsa zoknit is magukra húztak, hogy ne látszódjon ki a bokájuk.
Ez az öltözék azonban leginkább a meleg vízben való üldögélésre volt alkalmas, mivel amikor a pluszban beléjük varrt súlyok miatt eleve is nehéz köntös megszívta magát, akkor nemhogy úszni, de még mozogni sem nagyon lehetett benne.
A különböző szabályozások után a 19. századi Nagy-Britanniában betiltották a férfiak számára a meztelen fürdőzést, ami óriási botrányt kavart, de nem volt mit tenni, alkalmazkodni kellett az új szabályokhoz, ezért az urak egy furcsa kezeslábashoz hasonlító ruhát kezdtek el hordani a strandon és az uszodákban.
A nők helyzete továbbra is jóval nehezebb volt, ugyanis a hölgyeknek egy ünnepi öltözékre emlékeztető felsőrészből és szoknyából álló hacukában kellett a vízbe menniük. Ez a ruha ugyan az évek folyamán folyamatosan rövidült valamennyit, de a mai fejjel elképzelhetetlenül kényelmetlen lehetett strandolni benne.
A 20. század eleje azonban nagy változást hozott a fürdőruhák tekintetében: egy Annette Kellermann nevű ausztrál úszónő 1907-ben megalkotott egy egyrészes, testre feszülő dresszt, ami jelentősen megkönnyítette a hölgyek helyzetét. Kellermann vívmánya azonban nem nyerte el a hatóságok tetszését, sőt, még le is tartóztatták őt a találmánya viseléséért.
Portraits of Swimming Star Annette Kellermann, Who Was Arrested on Revere Beach for Wearing a One-Piece Swimsuit in 1907 https://t.co/7mC55ho1sR #www.splendidum.com #vintage pic.twitter.com/C7RyDMuo2K
— Stationery (@stationerybest) July 7, 2019
Ettől függetlenül az úszónő által bemutatott fürdőruha az elkövetkezendő években óriási sikert aratott, és nagyban meghatározta a ’10-es és a ’20-as évek vízparti divatját, emellett pedig óriási hatással volt a női úszósportra.
Ebben az időszakban ugrásszerűen fejlődött az anyagtechnológia is: 1928-ban a Speedo bevezette a racerback-típust, amely ma is a sportos fürdőruhák egyik alapköve, míg a nejlon feltalálása is nagy lökést jelentett a dresszek fejlődésében.
Ha nem is olyan ütemben, mint a hölgyek, de a férfiak is megváltoztatták a partmenti öltözködésüket, ugyanis a ’30-as években a kezeslábasok helyét átvették a fürdőnadrágok, és lassacskán elfogadottá vált a fedetlen felső test is.
Mai szemmel nézve az utolsó forradalmi ugrást minden bizonnyal a bikinik elterjedése jelentette, amelyet 1946-ban mutattak be először – ugyan már a korábbi évtizedek során is próbálkoztak hasonló a kétrészes fürdőruhákkal, de azok akkor még nem tudtak áttörő sikert aratni.
A bikiniket a megjelenés után gyakorlatilag azonnal elkezdték betiltani, mivel erkölcstelennek tartották azokat, és csak az ’50-es évek második felétől lettek elfogadottak ezek a ruhadarabok.
Az azóta eltelt évtizedekben a fürdőruhaipar óriási ugráson ment át, és számos népszerű női és férfi típus jelent meg a boltok kínálatában. Ez pedig egyáltalán nem meglepő, hiszen függetlenül attól, hogy hol, mikor és mi zajlódott le a világban, a fürdők és a strandok – ha pár órára is – el tudják velünk felejtetni a mindennapok nehézségeit.
