A kéz sok mindent elárul egy emberről. Napjainkban pedig óriási divat a műköröm. Persze akadnak olyanok, akik bármilyen trend ellenére a visszafogott manikűrt választják – ezzel nem megerőszakolva saját ízlésüket –, míg másokat a gigászi hosszúságú körmök felé influálnak a sztárok. Cardi B, Doja Cat, Kylie Jenner, Billie Eilish csak pár név a listáról, akik rohamos tempóban diktálják a divatot. De vajon a körmöknek régebben is ekkora jelentőségük volt? Vagy csak mostanában lett úri mulatság több ezrekért szépíteni a kezünket? Ó, ugyan!
Ókor
Ha a manikűr eredetéhez szeretnénk visszatérni, akkor nem is kell olyan sokat visszautaznunk a történelemben, „csupán” jó pár ezer évet. Egészen odáig, amikor piramisok épültek és Rétől vártak megoldást a Nílus partján élők vagy amikor az Eufrátesz közelében a Hammurapi-féle törvények uralkodtak. A manikűr kialakulását azonban nem lehet egyetlen kultúrának tulajdonítani, de az teljesen biztos, hogy már az ókorban is óriási létjogosultsága volt.
Régészek például múmiákat fedeztek fel (Kr. e. 5000-ből) aranyozott körmökkel és hennával festett ujjbegyekkel. De tudni lehet, hogy ugyanebben az időben az indiai is nők hennával pingálták körmeiket, míg az ókori babiloni férfiak kohollal.
Babilonban például a különböző színek eltérő osztályokat jelképezték a társadalomban. A felsőbb rétegek feketét, míg a kevésbé tehetősek zöldet viseltek. Egyiptomban pedig fordítva. Ott minél merészebb volt a szín, annál nagyobb hatalommal rendelkeztek. Kleopátra a vérvörös árnyalatot, míg Nofertiti a rubint választotta. A vörös köröm társadalmi jelentősége az idők folyamán állandó volt.
Kissé keletre pedig megérkezünk Kínába, az országhoz, amelyhez gyakran tulajdonítják az első körömlakk megalkotását, i.e. 3000-ben. A nők tojásfehérje, zselatin, méhviasz és virágszirmokból származó festékanyag keverékébe áztatták körmeiket. A rózsa és az orchidea volt a legnépszerűbb. Az eredmény pedig fényes, vöröses rózsaszínben pompázó körmök voltak.
A hosszú, színes karmok – amelyek általában féldrágakövekkel kirakott, sárgarézlemezekből készült, rendkívül díszes körömvédővel viseltek – a gazdagság és a társadalmi státusz jelképei voltak. A feltételezés szerint nem lehetett ilyen körme annak, aki alacsonyabb osztályba tartozott, ugyanis a mezei munka és a 15 cm-es ujjdísz nem fér meg egymás mellett.
Ez pedig később, a Ming-dinasztia (1368–1644) idején sem volt másképp. A férfiak és nők is tökéletesen manikűrözött, karomszerű körmökkel rendelkeztek, akárcsak az előttük élt kínai királyok.
Középkor
A sötét középkorban azonban manikűrözés, legalábbis Európában nem igazán volt jellemző. Csupán a reneszánsz idején kezdték el újra felkapni a körömápolás régi hagyományát, bár a gazdag olasz nők ügyeltek arra, hogy mindenféle károsnak vélt pigmentet elkerüljenek. Mindezek ellenére még mindig nem volt annyira fontos a szépségápolást illetően, mint az ókorban.
A tengerentúlon egészen más volt a helyzet, a 15. századi inkák találták fel az általunk is jól ismert „körömművészetet”. Körmeiket bonyolult figurák képeivel díszítették.
1800-1900
A feltűnő manikűr a viktoriánus korszakban vált ismét igazán felkapottá egy egyszerű, vörös olajjal történő könnyű kezeléssel. Ez a minimalista eljárás részben az átlátható belső szépség, a testi higiénia és az erkölcsi tisztaság viktoriánus ideáljának volt köszönhető.
1920-as és 1930-as évek
A százazforduló pedig mint minden másban, itt is sok „játkszabályt” felrugott.
Ahogy az autóipar virágzott a húszas években, a nők elkezdték körmeiket magasfényű autófestékkel festeni. Majd pár évvel később 1932-ben a Revlon nevű vállalat úttörő lakkot dobott piacra, amely az erős festékek helyett pigmenteket használt, és drogériákban volt kapható. Ekkor vált igazán népszerű a félhold technika.
A körömfestés népszerűsége évtizedeken át töretlen volt, még a gazdasági instabilitás idején is, amikor megfizethető és indokolt luxusnak számított.
1940-es és 1950-es évekbeli manikűr
A negyvenes években már nem csak a tehetős és világhírű színésznők kiváltsága volt a kifogástalan manikűr és körömlakk, hanem a háziasszonyoké is. És ekkor lett igazán hétköznapi gyakorlat a manikűröshöz járás. Az pedig, hogy Hollywood a fekete-fehérről a színes filmekre váltott csak hab volt tortán. Hiszen ennek köszönhetően az olyan szexszimbólumok, mint Elizabeth Taylor és Rita Hayworth pimaszul hegyes, élénkvörös körmei uralták a divatot.
1960-as és 1970-es évek
A hatvanas évekre a körömlakkok árnyalatai enyhültek a hippi mozgalomnak köszönhetően, és a pasztell árnyalatok sorakoztak a boltok polcain.
A korai hetvenes években a hosszú műkörmök felhelyezésének gyakorlata széles körben elterjedt, így a manikűr iránti óriási keresletnek köszönhetően még nagyobb arányban nyíltak szépségszalonok. 1976-ban pedig az amerikai Jeff Pink megalkotta az egyik legismertebb technikát: a francia manikűrt, ami azóta is egy örök klasszikus.
1980-as és 1990-es évek
A 80-as években a színekkel, nyomatokkal, textúrákkal és díszítésekkel való kísérletezés nyert egyre nagyobb teret, a töménytelen mennyiségű hajlakk mellett. A manikűrösök a hagyományos mandulaformával szemben négyzet alakúra reszelték a körmöket, és nem állt távól egy divatos hölgytől sem a neonszín.
Ám, ahogy a kilencvenes évek elején berobbant a köztudatba Kurt Cobain és egyre szélesebb körben kezdett el teret hódítani a grunge-stílus, a férfiak és a nők egyaránt sötét színekkel, például mélylilával és feketével kezdték festeni körmeiket. Néhány árnyalat pedig, mint például a Chanel Rouge Noirja rendkívül felkapottá vált. 1995-ben ezt a mélybordó színt Uma Thurman karaktere tette népszerűvé Quentin Tarantino Ponyvaregény című filmjében. Az óriási siker hatására 12 hónapos várólista alakult ki, és még mindig ez a Chanel legkelendőbb terméke.
2000 – napjainkig
A hűvös textúrák, fényes bevonatok, látványos körömdíszítések és a futurisztikus formatervezéstől kezdve soha nem látott mértékű érdeklődést vált ki a körömművészet napjainkban. 2022-ben körmeink az egész öltözékünk részévé vált. És szinte majdnem mindenegyes utcában bele lehet botlani egy műkörmös szalonba. Persze vannak erőteljesebb trendek, de talán mostanában jutottunk el oda, hogy – ízléses keretek között – szinte bármi divat.
