Ha van valami, amit Christopher Nolan az eddigi filmjeivel megmutatott, akkor az az, hogy folyamatosan fejlődik.
A sötét lovag trilógiát követő Csillagok között önvizsgálatra épülő és fájdalmasan szívhez szóló megközelítése nem is különbözhetne jobban a Dunkirk hőstetteitől. A Tenet olyan, mintha Nolan váratlanul csinált volna egy „hangulatfilmet”, közvetlenül az eddigi legnagyszerűbb és legkijózanítóbb alkotása, az Oppenheimer előtt. Bármennyire is változatosak ezek a munkák, van bennük egy közös: Nolan nem tud ellenállni annak, hogy a dolgok végül körbeérjenek.
Ez is érdekelhet: Oppenheimer: hatalom az emberiség elpusztítására – kritika
Az Oppenheimer J. Robert Oppenheimer (Cillian Murphy) életét mutatja be a Cambridge-i korai éveitől kezdve egészen a második világháború utáni, az engedélyét érintő vizsgálatokig, és kicsit azon túl. A stressz, a depresszió és a bűntudat évtizedei aligha voltak kegyesek az ellentmondásos figurához, ahogy azt a film nyitó és záró képsorai fájdalmasan egyértelművé teszik. Ám bármilyen igényes is szokott lenni Nolan, a részletekre figyelő filmes bevallotta, hogy ő és alkotói csapata valójában nem úgy tervezték meg a film nyitójelenetét, ahogyan azt láthattuk.
Ha tovább olvasnál: Ezekkel a filmekkel készült az Oppenheimerre Cilian Murphy
Egy viszonylag friss interjúban Nolan elmagyarázta, hogy az esőt és a Murphy megkínzott arcát ábrázoló közeli felvételek közötti szimmetria hogyan jött létre a vágás során.
A borzongató főcím után, amely leírja, hogy Prométheusz ellopta a tüzet az istenektől, és ezt az ajándékot az emberiségnek adta, csak azért, hogy örökkévalóságig bűnhődjön ezért, az Oppenheimer azzal nyit, hogy a címszereplő figura megfigyeli az esőcseppeket, amelyek egy pocsolyára hullanak valahol a cambridge-i egyetemen. A mikroszkopikus világ és a heves nukleáris robbanásokat visszhangzó képek azt sejtetik, mintha már a fiatal Oppenheimert is gyötörte volna, hogy tettei az egész világra kárhozatot hozhatnak.
Mivel a filmet egy nagyon hasonló közeli felvétel zárja, amelyen egy sokkal idősebb Oppenheimer nézi a tóra hulló esőcseppeket, a rajongók természetesen azt feltételezték, hogy ez újabb példája Nolan költői filmkészítésre való hajlamának.
Nolan elárulta, hogyan jött létre ez a nyitójelenet:
Igazából nincs benne a forgatókönyvben, ami számomra nagyon ritka. Ez egyfajta szimbólum, ami elkezdte beilleszteni magát a forgatásba. Én egy nagyon kontrollált és irányító filmes vagyok, és nem gyakran tolok el egy ilyen fontos dolgot, de ez az egy magával rántott minket, és folyamatosan meg is ismétlődött a forgatás során. Én, az operatőr Hoyte van Hoytema és Cillian csak úgy rátaláltunk erre. Aztán Jen Lame vágószobájában dolgozva viszonylag későn jöttünk rá, hogy pontosan ez lesz a nyitójelenet.
Forrás: Slashfilm