A ma használatos üvegtükrök elterjedése előtt az emberek gyakran csiszolt bronzdarabokba néztek bele, ha meg akarták pillantani a tükörképüket. Ezek a tárgyak gyakran háromdimenziós szimbólumokat ábrázoltak a domború tükröződő felülettel ellentétes oldalon.
A Cincinnati Művészeti Múzeum archívumának feltárása során Hou-mei Sung kurátor felfedezett egy olyan tárgyat, amely elsőre egy közönséges tükörnek tűnt, melyre Amitābha Buddha neve volt nyomtatva. A részletesebb vizsgálat után azonban rájött, hogy a kis bronzdarab megvilágítva a spirituális alak sugarakba foglalt rejtett képét tárja fel.
A „varázstükörnek” nevezett, rendkívül ritka alkotás a Han-dinasztia idejéből (i. e. 202-től i. sz. 220-ig) származó, fényt áteresztő tárgyak kis gyűjteményének része. Feltételezhetően csak néhány hasonló buddhista darab létezik Kínából és Japánból, amelyek jelenleg a Sanghaji Múzeumban, a Tokiói Nemzeti Múzeumban és a Metropolitan Művészeti Múzeumban találhatók.
Sung felfedezése feltehetően a legrégebbi feltárt darab, és bár még mindig nem világos, hogy az ősi mesterek pontosan hogyan készítették el ezt a tárgyat, valószínűleg egy templomban vagy egy gazdag család otthonában kiakasztott vallási dekoráció lehetett.
Forrás: Colossal