A hiperrealisztikus 3D modell minden paramétere változtatható volt, így az építészek valós időben tesztelhették a változásokat.
A ZDA építésziroda által vezetett kétéves felújítás után tavasszal megnyílt a neoreneszánsz Magyar Állami Operaház (1884) Budapesten. Az építészek az eredeti szellemiséget igyekeztek újraalkotni a high-tech 3D modellezés segítségével – ezt a feladatot a The Greypixel a MadeByLight-tal együttműködve végezte el.
A csapat közösen szimulálta az Operaház két fő terének: a nézőtérnek és a központi lépcsőháznak a hiperrealisztikus digitális másolatát. Mindkettő a történelmi nyilvános részen található, és ezért az épület teljes alapterületének töredékét teszik ki.
A Greypixel a 3D adatgyűjtést úgy oldotta meg, hogy a Magyar Állami Operaházban a nézőteret és a főlépcsőt is végigszkennelte. A szkennelések feldolgozása és átalakítása után a MadeByLight megszerezte a szimulált modellt, hogy folytathassa a világítástervezést.
A hiperrealisztikus 3D modell minden paramétere változtatható volt, így az építészek valós időben tesztelhették a változásokat, magyarul minden felület, szín és anyag szerkeszthető volt, hogy optimális végeredményt kapjanak. Így ha például Zoboki Gábor, a ZDA vezető építésze egy kicsit más formájú falikart kért volna, vagy minden mást kivett volna, azt egy csapásra meg lehetett tenni.
A világítási rendszerben felmerült egyik kihívás a történelmi hangulat megőrzése volt a az úgymond modern kiegészítésekkel. Egyrészt nem lehetett számítani az eredeti gázégőkre, amelyek halvány fényt árasztottak, és az eredeti csillárról és falikarokról nem maradtak fenn rajzok. A megoldás ezért az volt, hogy a meglévő világítási elemek fölé robotlámpákat szereltek – ezt a feladatot Haász Ferencet, a projekt vezető világítástervezője vitelezte ki.
(Forrás: DesignBoom)