Ennyi hihetetlen, élvonalbeli technológiával megépíthetnénk egy valódi Millennium Falcon-t? Röviden: nem. De egyre közelebb kerülünk hozzá. A jövő Han Soloinak türelemmel kell lenniük, haladunk.
A Star Wars univerzumában az Ezeréves Sólyom a legmenőbb hajónak számít. Sebességét a hiperhajtóműve adja, egy olyan meghajtórendszer, amely a hajót fénysebességre gyorsítja – bár Han Solo híresen büszkélkedett azzal, hogy a hajó még ennél is gyorsabban tud haladni. A hiperhajtómű úgy működik, hogy hiperanyag-részecskék segítségével a hiperűrbe küldi a hajót, egy alternatív dimenzióba, amelyet a fénysebességgel vagy azon túl utazva érhetünk el. Ez a technika a téridő szövetében lévő ráncokat, vagyis féreglyukakat használ: a szövetnek olyan darabjait, amelyek két, egymástól távol eső pontot összekötnek.
Az általános relativitáselmélet ugyan megjósolja a féreglyukakat, de ezek még mindig csak elméleti jelenségek. Tehát, mivel nem tudjuk bizonyítani a létezésüket, természetesen nem is manipulálhatjuk őket a saját céljaink érdekében. Valami nagyon egzotikus típusú anyagra lenne szükség ahhoz, hogy egy féreglyukat stabilizáljunk, és nem világos, hogy létezik-e ilyen anyag az univerzumban. A tudományos közösségben most egy EmDrive nevű hajtómű körül van némi izgalom. Ez nem hiperhajtómű, vagy térhajtómű, ahogy egyesek feltételezik. De mikrohullámokat pattogtat egy kamrában a hajtóanyag helyettesítésére. A kutatók nemrég tesztelték az EmDrive-ot, és megállapították, hogy az általa termelt tolóerő valamiféle elektromágneses kölcsönhatásból származik, amely a tanulmányuk szerint valószínűleg a motor tápkábelei és a Föld mágneses mezeje között jön létre. De ez nem hiperhajtómű.
Még ha el is engedjük ezt a részét és elfogadjuk a hajó sebességét, felmerül egy másik kérdés: a g-erők. Az Ezeréves Sólyom fedélzetén utazók a filmekben bemutatott sebességgel haladva akár 12 g-t is tapasztalhatnak (bár ez nem biztos, hogy így van, ha a hipertérben utaznak). Ez ahhoz hasonlítható, mintha a Földön tapasztaltnál 12-szer nagyobb gravitációs mezőben lennénk. 1 g-nél még fel tudjuk nyomni a vért az agyunkba, de ahogy nő a g, ez egyre nehezebbé válik. Tizenkét g nagyjából a maximum, amit a sugárhajtású vadászgépek pilótái átélhetnek, mielőtt elájulnának, de ez feltételezi, hogy g-ruhát viselnek, ami nagy g-helyzetben összenyomja a lábakat, hogy megakadályozza a vér lefelé nyomását. Így elméletileg a Millennium Falcon fedélzetén lévő emberi utasok nagy g-felhők nélkül elájulnának, amikor a hajó nagy g-fordulatokat tesz meg, még akkor is, ha nem utazik olyan gyorsan, mint ahogy Han Solo hencegett vele.
A legtöbb hajó fedélzetén a Star Wars univerzumban és a sci-fi történetekben a deflektorpajzsok alapvető biztonsági intézkedésnek számítanak. Amikor konfliktus támad, a deflektorok azonnal felkapcsolódnak, és az ellenséges támadások ellenére is sértetlenül tartják a hajót. De vajon ez csak egy jól bevált sci-fi tróp? Nem egészen. Még 2014-ben az ExtremeTech bemutatta a Leicester Egyetem diákjainak egy csapatát, akik azt fontolgatták, hogy plazmát használnak egy ilyen deflektor megépítéséhez. A diákok felfigyeltek a Föld ionoszférájára, a felső légkör plazmát tartalmazó részére.
Jelenleg a kommunikációs jeleket az ionoszféra plazmájáról verjük vissza, hogy a Föld különböző pontjaira küldjük őket. Ez a Földet körülvevő mondhatni láthatatlan pajzs adta az ihletet a csapat azon javaslatához, hogy a plazmát fel lehetne használni és manipulálni az elektromágneses sugárzás – például egy energiaalapú vagy lézerfegyverből származó sugárzás – eltérítésére.
Egy ilyen pajzs technikailag még nem megvalósítható, de az általános elképzelésük, hogy a plazmát a sugárzás eltérítésére használják, minden bizonnyal a lehetőségek között van. Ezenkívül 2008-ban kutatók tanulmányozták a sugárzás eltérítésének lehetőségét egy hordozható mágneses pajzs segítségével. Bár ez nem a Csillagok háborújában látott harcra kész deflektor, de mindenképpen egy lépés ebbe az irányba. A szürke, kör alakú és az YT-1300-as könnyű teherhajókba, például a Millennium Falconba való beszerelésre alkalmas Quadex energiamag, a hajó fő energiaforrása, tiszta fikció. Azon kívül, hogy a leírás szerint a Millennium Falconhoz hasonló csillaghajók energiaforrása, a Quadex energiamag meglehetősen titokzatos technológia. A széria soha nem magyarázza el, hogyan működik az energiamag, így az is lehetséges, hogy mi is megépíthetnénk egyet.
Az Ezeréves Sólyom néhány legerősebb és legtöbbet használt fegyvere, a négy lézerágyúja is viszonylag megvalósítható. Az amerikai hadsereg fejlett védelmi kutatási projektekért felelős ügynöksége (DARPA) éveket töltött azzal, hogy kifejlessze a Csillagok háborúja stílusú lézerágyúhoz legközelebb álló dolgot. Ez elfér egy vadászrepülőgépen, de mégis elég erős ahhoz, hogy 150 kilowattos energiasugarat lőjön ki. A kutatók emellett azt is felvetették, hogy egy koherens erősítőhálózati (CAN) lézer – egy több kis lézerből létrehozott sugár – megszabadulhatna a Földet körülvevő űrszeméttől azáltal, hogy egy vékony anyagréteget elpárologtat az űrszemét felszínéről. Ezáltal a törmeléket lefelé löknék, ahol az a Föld légkörében elégne.A lézerfegyverek jelenleg nagyméretűek, veszélyesek és nehezen létrehozhatóak, de mindenképpen lehetségesek.
(Forrás: Space.com)