A jelenet, amit mindannyian láttuk már a filmekben: megilletődött tanú egy üveg mögül figyeli, ahogy a potenciális elkövetők sora betér egy szobába. Aztán érkezik a millió dolláros kérdés: vajon ezek közül bármelyikük valóban az a személy, akit a rendőrség keres? De mi történik akkor, ha egyszerűen nem biztos benne?
Bár a szemtanúk vallomása kulcsfontosságú bizonyíték lehet a bűnüldöző szervek számára, megesik, hogy a tanú olykor rossz személyt választ ki, ami komoly következményekkel járhat. A nagy tét miatt a tudósoknak sürgősen meg kell próbálniuk kideríteni, hogy milyen tényezők nehezíthetik meg a tanú helyes azonosítását.
Ez is érdekelhet: Ki volt az a Clark Olofsson, aki a Stockholm-szindróma nevét is ihlette?
Az amerikai Innocence Project és más, világszerte előforduló esetek alapján egyértelmű információink vannak arról, hogy az elítélt és később ártatlannak bizonyult emberek körülbelül 70 százalékát – legalábbis részben – téves azonosítás miatt börtönözték be
– magyarázta a tanulmányt vezető Thomas Nyman, a New York University Shanghai adjunktusa.
A korábbi kutatások sokat foglalkoztak azzal, hogy a rendőrség hogyan tudja a legjobban levezényelni az igazoltatást, hogy a tanú a lehető legnagyobb eséllyel ismerje fel az elkövetőt, de Nyman tanulmánya egy kicsit messzebbre ment, és a különböző változók hatását vizsgálta.
A kutatócsoport a finnországi Heureka tudományos központban tett látogatások során 1325 résztvevőt toborzott, akik különböző távolságból és különböző fényviszonyok mellett figyelték a próbabűnözőket. A „bűnözők” közül néhányan mindent megpróbáltak, hogy arcukat eltakarják: például csuklyát vagy napszemüveget viseltek. A 20 másodperces megfigyelés után az önkénteseket arra kérték, hogy azonosítsák a rosszfiúkat egy nyolcfős felállásból.
Bár a vizsgálatot játékként tervezték meg, hogy minél szélesebb rétegeket vonzzanak be, a csapat a lehető legjobban igyekezett rekonstruálni egy bűncselekmény szemtanújának valós forgatókönyvét.
A tervezés nagy részét az tette ki, hogy azon morfondíroztunk, milyenek a valós tetthelyek. Mit csinálnak a bűnözők valójában?
– mondta Nyman
Az eredmények szerint a legnagyobb hatást a távolság gyakorolta – sokkal nehezebb volt a pozitív azonosítás, ha a „tettest” a legtávolabbi, 20 méteres távolságból figyelték meg. A napszemüveg szintén akadályozta a szemtanúk azonosítását, de meglepő módon az arcot eltakaró csuklya használata nem okozott nagy különbséget.
Olvasd el ezt is! Hogyan lettem szerelmes egy gengszterbe, avagy ki is az a Nikos Skotarczak?
Arcmaszk nélkül a szemtanúk 69 százalékos pontossággal tudták azonosítani az 5 méterről megfigyelt gyanúsítottat, ami 20 méterről mindössze 17 százalékra csökkent. Ha napszemüveget viseltek nappali fényben, a pontosság 5 méterről 32 százalékra esett vissza. Amikor a napszemüveget szürkületben viselték, a pontosság 5 méteren nagyjából ugyanez volt, 33 százalék, de 20 méteren már csak 8 százalék.
Bár a tanulmány nem egy valós bűnügyi forgatókönyv pontos mása – egyrészt a szemtanúk tudták, hogy később arra kérik őket, hogy azonosítsák a gyanúsítottat, ami a valóságban ritkán fordul elő –, a tanulmány mégis felvet néhány fontos kérdést, amelyet a kutatóknak tovább kell vizsgálniuk.