Ha szerencsés vagy, talán soha nem tapasztalod meg az érzést, amikor működésbe lépnek a túlélési ösztöneid. De az igazság az, hogy soha nem tudhatod, mikor kerülsz egy baleset következtében váratlanul élet-halál közé, amikor minden az időn és a kritikus döntéshozatalon múlik.
Nem is olyan távoli elképzelés, hogy valaki nekivág a havas lejtőnek; egy barlang felfedezésére indul; esetleg hívogatja a nyílt víz. Az óceán mélységétől kezdve a jég zúzásán át a teljesen egyedül maradás érzéséig − bemutatunk néhányat a leglátványosabb túléléstörténetek közül, amelyeket valaha hallottunk.
1. A thaiföldi barlangjáró focicsapat
2018 júniusában egy thaiföldi focicsapat tizenkét 11 és 16 éves közötti tagja és edzőjük a fociedzés után úgy döntött, hogy felfedezik a közeli Tham Luang-barlangot, Thaiföld egyik leghosszabb barlangját. Azonban egy hirtelen áradás elsodorta őket, és végül egy emelt platformon kötöttek ki négy kilométerre a barlangrendszer bejáratától, ahol 17 napra csapdába estek. Nem volt élelmük, a csepegő cseppkövekről nyertek vizet. De nem tétlenkedtek, felváltva ástak egy majd 5 méter hosszú lyukat a barlang falába kiutat keresve, és közben meditáltak, hogy energiát takarítsanak meg. Brit búvárok bukkantak rá a fiúkra, azonban a megpróbáltatás fele még hátra volt.
A felszínre vezető fáradságos út során minden fiúnak két búvár közé kellett ékelődnie, és órákon át kellett úsznia a rendkívül szűk szorításokon keresztül.
A thaiföldi haditengerészeknek és a nemzetközi búvárközösség erőfeszítéseinek köszönhetően mindannyian túlélték, és a mentés után gyorsan visszatértek a normális életükhöz.
Ez is érdekelhet: Egy tongai férfi 27 órát élt túl a tengeren, hála egy dolognak
2. Egyedül az Amazonas esőerdejében
Juliane Koepcke elmondhatja magáról, hogy kétszeres túlélő. 1971 karácsony estéjén a LANSA 508-as járatán repült zoológus édesanyjával − szintén zoológus édesapját meglátogatni −, amely viharba került, és belecsapott egy villám.
A gép még a levegőben szétesett, Koepcke pedig az üléséhez szíjazva 3000 métert zuhant szabadesésben, hogy a perui esőerdő közepén landoljon.
Földet éréskor összezúzódott, a karján seb tátongott, megsérült a szeme, eltört a kulcscsontja, de életben volt − mint a repülés egyetlen túlélője. Ott találta magát egyedül a vadonban, élelme némi cukorka volt, a patakból ivott. Hamarosan férgek fertőzték meg a karját, de kilenc nap után sikerült egy kunyhóra bukkannia, és az ott talált benzint rálocsolta a kukacfertőzésre, melyek így elpusztultak. Néhány órával később favágók találtak rá, egy lakottabb területre vitték, ahonnan légi úton hamarosan kórházba szállították. Történetét Werner Herzog rendező A remény szárnyai című 2000-es dokumentumfilmjében mesélte el, aki hihetetlen módon az utolsó pillanatban mondta le a repülőjegyét a LANSA 508-as gépre.
3. Az Apollo 13 szerencsés legénysége
A mai napig egyetlen élő ember sem járt olyan messze az űrben, mint az Apollo 13 legénysége. A legénység útja 400 ezer kilométerre vezetett a Földtől, mielőtt csodával határos módon újra landoltak a bolygónkon. A legénység a Holdra indult, ám oda nem jutottak el − ehelyett Jim Lovell, Jack Swigert és Fred Haise olyan problémával szembesült, amely mindannyiuk halálát okozhatta volna: egy hibás vezeték meggyújtotta az oxigéntartályt, és az űrhajó egy részét felrobbantotta.
A holdkompot mentőcsónakként használva a háromfős legénység két ember másfél napi élelmével húzta ki négy napig.
Pályakorrekciójuk messze elvitte őket a Holdtól, hogy visszaforduljanak a Föld felé. A legénység a földet érés előtt visszatért a sérült parancsnoki modulba, és a súlyosan kiszáradt Haise kivételével mindannyian sértetlenül landoltak.
4. Önamputáció a túlélésért
Aron Ralston egyedül mászott a Utah állambeli Blue John Canyonban. Miközben lefelé siklott egy kanyonban, egy szikla elszabadult, és csapdába ejtette a kezét. Senki sem tudta, hogy ott van, és csak egy kis vize és egy kis élelme volt. Rajta múlott, hogy megmentse magát: három napig küzdött, mielőtt úgy döntött, hogy önamputációval szabadítja ki magát. De különböző módszerek kipróbálása után majdnem feladta. Ekkor már nem volt vize, és a saját vizeletén élt. A hatodik napon támadt egy ötlete: sokkal könnyebben amputálhatná saját karjának egy részét, ha csak az orsó- és singcsontját törné el.
Egy órányi munka után egy olcsó multiszerszámmal sikeresen amputálta a kezét, de még vissza kellett jutnia a járművéhez, fél kézzel leereszkedve egy 20 méter magas falon.
Végül hat órával az önamputáció után a hatóságok kimentették, még épp időben: Ralston a vérveszteség miatt a halálán volt. Ma is életben van, kalandjából filmet forgattak 127 óra címmel.
Hasonló témában: A nő, aki túlélte a fagyhalált: a Jean Hilliard-sztori
5. Minden esély nélkül az Andokban
1972. október 13-án egy uruguayi rögbicsapat tagjait szállító kisrepülőgép lezuhant az Andokban, miután a pilóta rosszul ítélte meg a helyzetüket. A 45 utasból és a személyzetből huszonkilencen túlélték − de egyedül a brutális hidegben, 11 500 méter magasan, nem tudtak segítséghez fordulni. A repülőgép fehér törzse beleolvadt a hóba, így láthatatlanná vált a fölötte repülő esetleges mentők számára.
A következő két hónapban a túlélők a baleset helyszínén maradtak, és arra kényszerültek, hogy a halott utasok megfagyott húsát egyék.
Két rögbijátékos, Nando Parrado és Roberto Canessa végül segítségért indult. Annak ellenére, hogy a hidegtől és az éhségtől legyengültek, sikerült annyira lejutniuk, hogy egy patak túloldalán kiszúrtak egy gazdát. A falusiaknak úgy mondták el, honnan jöttek, hogy egy sziklára cetliket erősítettek, és átdobták a vízen. Mire 72 nappal a zuhanás után véget értek a megpróbáltatásaik, csupán 16 túlélő maradt életben.
6. Fókabőr cipő és jegesmedve-támadások
Az alaszkai születésű, 25 éves Ada Blackjacket a kanadai Vilhjalmur Stefansson és Allan Crawford szerződtette egy terület kijelölő expedícióra a ma már Oroszországhoz tartozó Wrangel-szigetekre, mint varrónő és szakács. Az expedíció öt tagja a szigeten maradt, de fejadagjaik gyorsan fogytak. Három tag segítségért indult és eltűnt, míg Blackjack a legénység egyik betegeskedő tagját ápolta, aki hamarosan elhunyt.
Blackjack két évig egyedül maradt a szigeten, a jegesmedve-támadás kockázatának kitéve.
Megtanult fókákra vadászni, és részben az ő húsukból élt, míg végül 1923. augusztus 28-án megmentették. Visszatértekor nem ünnepelték hősként: kritizálták, amiért nem mentette meg társának életét. Élete hátralévő részét szegénységben töltötte, mielőtt 1983-ban meghalt.
Fotó: Profimédia
7. Három nap a víz alatt
2013 májusában Nigéria partjainál a hajószakács Harrison Okene épp a toaletten volt, amikor a szél felborította a kis vontatóhajót, amelyen dolgozott. Miközben a hajó majdnem 30 métert süllyedt fejjel lefelé a vízben, a legénység 11 tagja megfulladt.
Okene-nek azonban sikerült beúsznia egy körülbelül négy négyzetméteres légbuborékba, miközben csak az alsónadrágját viselte.
Életben volt, de csapdába esett a halálos mélységben. Több mint két nap után a fagyos vízben az egyre csökkenő oxigénellátás mellett Okene a fedélzet felől dübörgő hangot hallott. Dél-afrikai kutató-mentő búvárok egy csoportja érkezett − és megdöbbenve hallották Okene halk kalapálását válaszul. Végül megtalálták, és sikerült kihúzniuk Okene-t, akit dekompressziós kamrába helyeztek, és biztonságosan visszatért a felszínre. Szakértők szerint a 60 órás megpróbáltatás még a tapasztalt búvárok számára is végzetes lehetett volna.