Nagyon úgy tűnik, hogy van egy olyan aszteroidatípus, amelyet különösen nehéz lenne elpusztítani, ha az épp a Földet fenyegetné.
A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban nemrégiben közzétett új tanulmányban Fred Jourdan és Nick Timms felfedezték, hogy a törmelékhalom-aszteroidák rendkívül ellenálló aszteroidatípusnak számítanak, és ütközéssel nehezen pusztulnak el.
2022 szeptemberében a NASA DART-missziója (Double Asteroid Redirection Test) sikeresen becsapódott a Dimorphos nevű aszteroidába. A küldetés célja az volt, hogy kipróbálják, el tudnak-e téríteni egy aszteroidát egy kis űreszközzel való becsapódással, a kísérlet pedig óriási sikert aratott.
A közelmúltban a Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) által az Itokawa és a Ryugu aszteroidákat, valamint a NASA által a Bennu nevű aszteroidát is tanulmányozták.
Ezek a küldetések megmutatták, hogy a törmelékhalom-aszteroidák sűrűsége alacsony, mivel porózusak (lyukacsos szerkezetűek). Emellett nagy mennyiségben fordulnak elő a galaxisban, plusz a szóban forgó objektumok viszonylag kicsik, ezért a Földről nehéz észrevenni őket.
Ezért a kutatók szerint az ilyen aszteroidák komoly veszélyt jelentenek a Földre, és alaposabban kell tanulmányozni őket.
Ez is érdekelhet: Egy aszteroida köré építenének egy egész várost a tudósok
Sample analysis of #asteroid Itokawa collected by @JAXA_en Hayabusa mission confirms for the first time the presence of water and organic matter in an asteroid.https://t.co/Y22Go5I2V8 pic.twitter.com/4bwsu2tcnv
— Asteroid Day ☄ (@AsteroidDay) March 9, 2021
2010-ben a JAXA által tervezett Hayabusa űrszonda visszatért az 535 méter hosszú, mogyoró alakú Itokawa aszteroidáról. A szonda több mint ezer, egy-egy homokszemcsénél is kisebb kőzetdarabot hozott magával. Fontos megjegyezni, hogy ezek voltak az első aszteroidáról visszahozott minták.
A JAXA csapatának első eredményei azt mutatták, hogy az Itokawa egy legalább 20 kilométeres óriás aszteroida teljes megsemmisülése után keletkezett.
A kutatók az új tanulmányuk során az Itokawa aszteroidáról visszahozott porszemcséket két különböző technikával elemezték: az elsőben elektronnyalábot lőttek a részecskére, és a visszaszórt elektronokat vizsgálták. Ez megmondja, hogy a kőzetet megrázta-e valamilyen meteorbecsapódás.
A második az úgynevezett argon-argon kormeghatározás, amely lézersugárral méri, hogy mennyi radioaktív bomlás történt egy kristályban. Ezzel a módszerrel meg lehet határozni egy meteorbecsapódás korát.
Az eredményekből kiderült, hogy az a hatalmas becsapódás, amely elpusztította az Itokawa „szülő” aszteroidáját, és létrehozta az Itokawát, több mint 4,2 milliárd évvel ezelőtt történt, ami majdnem megegyezik a Naprendszer megszületésének időpontjával. Ez páratlanul hosszú időnek számít a monolit aszteroidák esetében.
Az aszteroidák rendkívül hosszú túlélési idejét az objektumok ütéselnyelő képességének tulajdonítják. A törmelékhalmaz jellegéből adódóan az Itokawa mintegy 40 százalékban porózus.
Más szóval, az objektum majdnem a fele üregekből áll, így az állandó ütközések egyszerűen összezúzzák a sziklák közötti réseket, ahelyett, hogy széttörnék magukat a sziklákat.
Ez az eredmény azt jelzi, hogy a törmelékhalmaz-aszteroidák sokkal gyakrabban fordulnak elő az aszteroidaövben, mint azt a szakemberek korábban gondolták. Ha egyszer kialakulnak, úgy tűnik, nagyon nehéz őket elpusztítani.
Ez az információ kritikus fontosságú a Földdel való esetleges ütközés megelőzése szempontjából. Bár a DART-misszió sikeresen eltolta a megcélzott aszteroida pályáját, a mozgási energia átadása egy kis űreszköz és egy törmelékhalmaz aszteroida között nagyon kicsi. Ez azt jelenti, hogy természetes módon ellenállnak annak, hogy ütközés esetén szétessenek.
Ezért a kutatók azt javasolják, hogy egy közelgő és előre nem látható becsapódási kísérlet esetére valamilyen erőteljesebb eszközt, illetve módszert kellene kifejleszteni.
Forrás: Science Alert