A csillagászok nemrégiben felfedezték, hogy az Univerzum komplex fizikája vezethetett a szupermasszív (nagyon nagy tömegű) csillagok kialakulásához, amelyek egyenként akár a Nap tömegének 100 000-szeresét is elérhetik.
A kutatók úgy gondolják, hogy a szóban forgó eset akkor történt, amikor kozmoszunk mindössze néhány százmillió éves volt.
E fontos korszak megértéséhez a csillagászok kifinomult számítógépes szimulációkat fejlesztettek ki, hogy teszteljék az első csillagok keletkezésének modelljeit.
Az évek során a szakemberek arra a kulcsfontosságú kérdésre próbáltak választ adni, hogy mekkorák lehettek az első csillagok. Egyes korai becslések szerint az első objektumok több százszor nagyobb tömegűek lehettek, mint a Nap, azonban a későbbi szimulációk szerint inkább átlagos méretűek voltak.
Nemrégiben egy kutatócsoport újra nekifutott a kérdéskörnek, a számításaik okán pedig rendkívül érdekes dolgokra bukkantak. Szimulációikban kifejezetten a hideg akkréció néven ismert jelenséget vizsgálták. Ahhoz, hogy nagy csillagok jöjjenek létre, nagyon sok anyagot kell nagyon gyorsan nagyon kis térfogatba sűríteni.
Ez is érdekelhet: Hatalmas űrrobbanást fedeztek fel a tudósok – csillag ütközhetett egy fekete lyukkal
És mindezt úgy kell megtenni, hogy közben az anyag hőmérséklete nem emelkedik, mert a melegebb anyag kikezdheti a procedúrát. Tehát szükség lehetett valamilyen módszerre, amivel a hőt el lehetett távolítani.
Korábbi szimulációk úgynevezett sűrű zsebek megjelenésére utaltak a korai galaxisokban, amelyek a sugárzás kibocsátásától gyorsan lehűlnek, de a kutatók nem tudták nyomon követni a fejlődésüket.
Az új kutatás egy lépéssel továbbmegy, és azt vizsgálja, hogyan viselkednek a korai Univerzumban kialakuló hideg, sűrű zsebek.
A szimulációkból kiderült, hogy a hideg, sűrű anyag nagy áramlatai óriási anyaghalmazok középpontjában akkréciós korongba csapódhatnak. Amikor ez megtörténik, lökéshullám alakul ki. Ez a lökéshullám gyorsan destabilizálja a gázt, és kiváltja a nagy anyagtömbök azonnali összeomlását, és ebből a folyamatból állhattak össze a szupercsillagok.
Ezek a zsebek több tízezerszer, sőt, egyes esetekben akár 100 000-szer nagyobb tömegűek is, mint a Nap. A szakemberek szerint mivel semmi sem állítja meg az összeomlásukat, azonnal óriási csillagokat, úgynevezett szupermasszív csillagokat alkotnak.
A csillagászok azonban még mindig nem tudják, hogy a korai Univerzumban keletkeztek-e szupermasszív csillagok. Remélik, hogy a James Webb űrteleszkóppal végzett jövőbeli megfigyelések előrébb mozdíthatják a kutatásaikat.
Forrás: Science Alert