Egy tenger alatti expedíciót indítani a keresésére elég nagy kockázatot jelentene, de a tudományos haszon hatalmas lehet.
2014-ben egy tárgy zuhant az óceánba Pápua Új-Guinea partjainál. Az akkor gyűjtött adatok azt jelezték, hogy a meteorit egy csillagközi objektum lehet, és ha ez igaz, akkor ez csak a harmadik ismert ilyen objektum (az ‘Oumuamua és a Boriszov után), és az első, amelyről tudjuk, hogy a Földön van. A CNEOS 2014-01-08 névre keresztelt csillagközi objektumot a feltételezések szerint körülbelül fél méter szélesnek mérik.
Az objektum pályájára vonatkozó katalógusadatok alapján a kutatók arra a következtetésre jutott, hogy az objektum szokatlanul nagy heliocentrikus sebessége miatt a Naprendszeren túlról származhat – más szóval, olyan sebességgel mozgott, ami arra utal, hogy nem a Nap gravitációs kútján belülről érkezhetett. Van azonban egy bökkenő. Az objektum Földbe való becsapódásának méréséhez használt adatok az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának egyik kémszatellitjéről származnak, amelyet a földi katonai tevékenységek megfigyelésére terveztek.
Így a mérés pontos hibaértékei gondosan őrzött titok – az amerikai hadsereg óvakodik attól, hogy műholdjuk pontos képességei közkinccsé váljanak. E részletek nélkül azonban a tudományos közösség nagy része érthető módon továbbra sem hajlandó hivatalosan csillagközi objektumnak minősíteni a CNEOS 2014-01-08-at. A kutatók új tanulmánya ezért továbbra is publikálatlan marad, mivel még nem ment át a szakértői értékelésen.
Állításuk azonban 2022 áprilisában megerősítést nyert, amikor az amerikai űrhadsereg űrműveleti parancsnokságának vezető tudósa, Joel Mozer felülvizsgálta a szóban forgó titkos adatokat, és megerősítette, hogy a NASA-nak bejelentett sebességbecslés kellően pontos ahhoz, hogy csillagközi pályára utaljon. Bár úgy tűnik, hogy a CNEOS 2014-01-08 hivatalos tudományos besorolása egyelőre bizonytalanságra van ítélve, az amerikai űrhadsereg nyilatkozata elég volt ahhoz, hogy a tanulmány két szerzője meggyőződjön a csillagközi eredetéről.
Már elő is álltak az objektum megtalálásának és közeli tanulmányozásának lehetséges módjaira vonatkozó javaslatokkal. A meteorit nagy része elégett volna a Föld légkörébe való leereszkedése során, valószínűleg csak töredékeket hagyva maga után, amelyek szétszóródtak az óceán fenekén. Azonban még nincs minden remény veszve, mivel a műhold követési adatai a szél- és óceáni áramlási adatokkal kombinálva ésszerű, mindössze 10 km x 10 km-es keresési területet biztosíthatnak.
Ami még fontosabb, hogy a szilánkok várhatóan mágnesesek, így egy nagy mágnessel vontató hajó potenciálisan fel tudja szedni a parányi meteoritdarabokat az óceánfenékről. A kutatók pontosan ezt javasolják, és ennek megvalósítása érdekében összeálltak egy óceántechnológiai tanácsadó céggel. Még ha csak egy szikla is – ami messze a legvalószínűbb magyarázat -, akkor is sokat elárulna a saját Naprendszerünkön kívüli kőzetanyag összetételéről, és ez önmagában is értékes új adat lenne.
(Forrás: ScienceAlert)