Mi, emberek szeretjük azt hinni, hogy a nyelvtudásunk megkülönböztet minket más állatok kommunikációs képességeitől, de a csimpánzok új, szemet nyitó elemzése talán újragondolásra késztet, hogy mennyire egyedülálló a beszédkészségünk.
Egy új tanulmányban a kutatók az elefántcsontparti Taï Nemzeti Parkban (Elefántcsontpart) közel 5 ezer felnőtt vadon élő csimpánz hangját elemezték. Amikor megvizsgálták a felvételeken rögzített hívások szerkezetét, meglepődve tapasztalták, hogy 390 egyedi hangsorozatot találtak – hasonlóan a különböző típusú mondatokhoz, amelyek különböző hívástípusok kombinációiból állnak össze. Az emberi mondatszerkesztés gyakorlatilag végtelen lehetőségeihez képest 390 különböző szekvencia talán nem hangzik túlságosan terjedelmesnek.
Mégis, eddig senki sem tudta, hogy a főemlősök ennyi különböző dolgot tudnak egymásnak mondani – mert soha nem számszerűsítettük ilyen alaposan a kommunikációs képességeiket. Eredményeik rávilágítanak, hogy a csimpánzok vokális kommunikációs rendszerére sokkal összetettebb és strukturáltabb, mint korábban gondoltu. A tanulmányban a kutatók azt akarták felmérni, hogy a csimpánzok hogyan kombinálják az egyszer használatos hangokat szekvenciákká, hogyan rendezik ezeket a hangokat a szekvenciákon belül, és hogyan kombinálják újra a független szekvenciákat még hosszabb szekvenciákká.
Bár a csimpánzok híváskombinációit már korábban is vizsgálták, mostanáig a teljes hangrepertoárjukat alkotó szekvenciákat még soha nem vetették alá széles körű kvantitatív elemzésnek. Ennek orvoslására a kutatócsoport 900 órányi hangfelvételt rögzített, amelyet 46 vadon élő, kifejlett nyugati csimpánz (Pan troglodytes verus) készített a Taï Nemzeti Park három különböző csimpánzközösségében. A vokalizációk elemzése során a kutatók azonosították, hogy a vokális hívások hogyan hangzottak el egyesével, két egységből álló szekvenciákba (bigramok) vagy három egységből álló szekvenciákba (trigramok) kombinálva.
Azt is feltérképezték, hogy ezek a hangok hogyan kombinálódtak, valamint azt is megvizsgálták, hogy a különböző típusú gyakori hangok hogyan rendeződtek és kombinálódtak újra (például bigramok a trigramokon belül). Összesen 12 különböző hangtípust azonosítottak (többek között röfögéseket, csaholásokat, huhogásokat, ugatásokat, sikolyokat és nyöszörgéseket), amelyek a jelek szerint különböző dolgokat jelentettek, attól függően, hogy hogyan használták őket, de attól is, hogy milyen kontextusban zajlott a kommunikáció.
Az egyes morgásokat például túlnyomórészt táplálékra, míg a ziháló morgásokat túlnyomórészt alázatos üdvözlő vokalizációként bocsátják ki, magyarázzák a kutatók tanulmányukban. A szimpla huhogást fenyegetésre bocsátják ki, a lihegő huhogást viszont a felek közötti kommunikációban használják. Összességében a kutatók úgy találták, hogy ezek a különböző típusú hívások különböző módon kombinálhatók, így 390 különböző típusú szekvenciát lehetett létrehozni, ami szerintük valójában alulbecslés lehet, mivel még mindig találtak új hangadási szekvenciákat, ahogy a kutatók elérték a terepi felvételek határát.
A csimpánzok hangrendszere, amely 12 olyan hívástípusból áll, amelyeket rugalmasan használnak egyetlen egységként, vagy bigramok, trigramok vagy hosszabb szekvenciák keretében, több száz különböző jelentés kódolására ad lehetőséget, írják a kutatók. A következő lépés a csapat szerint az lesz, hogy még nagyobb adathalmazokat rögzítsenek a csimpánzkiáltásokból, hogy megpróbálják felmérni, hogy a kimondott szekvenciák sokfélesége és sorrendje hogyan kapcsolódik a sokoldalú jelentésgeneráláshoz, amit ebben a tanulmányban nem vettek figyelembe.
(Forrás: ScienceAlert)