Nem úgy jött össze a génmanipuláció, ahogy azt tervezték.
A hörcsögök társas szerveződése és stresszreakciója sokkal inkább hasonlít az emberére, mint bármely más rágcsálóé. Így a viselkedéskutatók a hörcsögökre támaszkodtak a viselkedést irányító erők megértéséhez. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint azonban ezek az erők kevésbé jól ismertek, mint korábban gondolták. A kutatók génszerkesztési technológiával töröltek egy olyan receptort, amelyről úgy gondolták, hogy agressziót okoz a hörcsögökben. Ahelyett azonban, hogy bújósabbá váltak volna, a hörcsögök gonoszabbak lettek.
1984-ben egy kutatócsoport a cirkadián ritmus tanulmányozását tűzte ki célul azzal, hogy kis mennyiségű hormont fecskendezett a hörcsögök agyába. Az egyik hormon, az arginin-vazopresszin (AVP) azonnali és meglepő hatást váltott ki. Nem változtatta meg a hörcsögök alvási ciklusát, de drámai viselkedésbeli változást idézett elő. A hörcsögök elkezdték nyállal átitatni a csípőjüket (ahol az illatmirigyek találhatók), és erőteljesen dörzsölni magukat a ketrec falához, ami a területük agresszív igénybevételére utaló viselkedés.
Az ezt követő farmakológiai vizsgálatok alaposan megvizsgálták az AVP Avpr1a nevű receptorának működését. A vizsgálatok szerint úgy tűnt, hogy az Avpr1a nemtől függő hatásokkal rendelkezik. Amikor a hím hörcsögök Avpr1a aktivátort (például AVP-t) kaptak, agresszívebbek lettek, míg a nőstény hörcsögök kevésbé agresszívek. Másrészt, amikor a hörcsögök Avpr1a-gátló injekciókat kaptak, a hímek kevésbé agresszívek, a nőstények pedig agresszívabbak lettek. A közel négy évtizedes vizsgálatok túlnyomórészt azt mutatták, hogy az Avpr1a közvetlenül szabályozza az agressziót és a szorongásszerű viselkedést.
Egy tanulmány azonban csak fokozta a rejtélyt az Avpr1a körül. 2007-ben a Buffalói Egyetem kutatócsoportja kiütötte az Avpr1a gént hím egerekben, arra számítva, hogy az egerek az AVP jelátvitel hiánya miatt csökkent agressziót mutatnak. Az Avpr1a-hiányos egerek azonban nem voltak többé vagy kevésbé agresszívek, mint a normál egerek. Több mint egy évtizeden át ezt az eltérést a fejlődési kompenzációval magyarázták – vagyis az embrió az Avpr1a hiányát más viselkedési útvonalak modulálásával kompenzálta.
A Georgia Állami Egyetem Elliott Albers és Kim Huhman vezette kutatócsoportja azonban nem értett egyet. A legnagyobb kifogásuk a 2007-es tanulmány ellen az volt, hogy az Avpr1a-t nem hörcsögökben, hanem egerekben ütötték ki. Az ilyen különbségek számítanak. Ezért a kutatók CRISPR-Cas9 génszerkesztő technológiával mutálták az Avpr1a receptor génjét (úgy, hogy az már ne legyen működőképes) hím és nőstény hörcsögökben.
A kutatók úgy vélték, hogy azáltal, hogy a hörcsögökből eltávolítják az Avpr1a előállítására való képességet, a hörcsögök kevésbé lesznek agresszívek. Hipotézisük téves volt. Éppen ellenkezőleg, az Avpr1a-hiányos hörcsögök, nemtől függetlenül, sokkal agresszívabb viselkedést mutattak, kétszer annyi oldalról történő jelölést, valamint más azonos nemű hörcsögök üldözését, harapdálását és leszorítását. Szóval a rejtély továbbra is megoldatlan maradt.
(Forrás: BigThink)