Brazília déli partjainál a halászok és a delfinek gondosan összehangolt „táncot” járnak, hogy minél több vándorló sügért tereljenek a hálójukba és szájukba.
A Laguna városában élő hagyományos halászok már több mint 140 éve dolgoznak együtt a Lahille-féle palackorrú delfinekkel a halak kifogásán. Fentről úgy tűnik, hogy a delfinek a partra hajtják a sügérrajokat, közvetlenül a sekély vízben gázoló halászok közelébe. A halászok csak a delfinek jelzése után dobják ki a hálójukat. A kutatók szerint ez a mutualizmus ritka példája, amikor két faj segíti egymást, hogy mindkettőjük túlélési esélyei javuljanak.
Ez is érdekelhet: Szomorú elmelét: ezért vetődhet a partra rengeteg delfin
A drónok és a víz alatti képalkotás segítségével példátlan részletességgel tudtuk megfigyelni a halászok és a delfinek viselkedését, és megállapítottuk, hogy több halat fognak, ha szinkronban dolgoznak
− mondja Mauricio Cantor, az Oregoni Állami Egyetem tengerbiológusa.
Fotó: Shutterstock
A természetről általában úgy gondolkodunk, mint túlélésért folytatott harc a korlátozott erőforrások, társak vagy területek miatt. De az együttműködés is fontos része az egyenletnek, amit hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A csapatmunka és a szinkronizált tevékenység egy adott fajon belül gyakori, de két különböző állatfaj együttműködése sokkal ritkább.
Ha tovább olvasnál: Korallok segítségével tisztálkodnak a delfinek
Az emberek mindig is a saját érdekükben léptek kapcsolatba a vadon élő állatokkal. Őseink vadon élő farkasokat vettek magukhoz, és vadászat és védelem céljából háziasított kutyákat csináltak belőlük. A fajok közötti kölcsönhatásokból azonban legtöbbször csak az egyik állat húz hasznot.
Sokkal szokatlanabb a kölcsönösen előnyös kapcsolat: az emberek és a cetfélék − vízi emlősök, például delfinek és bálnák − közötti együttműködő halászat mégis remek példa erre.
Az ausztrál őslakosoktól származó történetek arra utalnak, hogy a delfinek és az emberek egykor gyakrabban halásztak egymás mellett, mint manapság.
Fotó: Shutterstock
Mind a delfinek, mind a helyi halászok megtanultak olvasni egymás testbeszédéből, és ennek megfelelően reagálni. A halászok, akik GPS-csuklópántot viseltek, miközben a sekély vízben gázoltak, hogy mozgásukat nyomon lehessen követni, a delfinek felé mozdultak, amint a tengeri emlősök a helyszínre érkeztek. Az emlősök egyértelműen jelezték, hogy a sügérek a közelben vannak.
Azok a halászok, akik követték a jelzéseiket, 17-szer nagyobb valószínűséggel fogtak halat a sekély vízben, és 4-szer annyit, még akkor is, ha ugyanannyi időt töltöttek a hálójuk kivetésével.
De mi hasznuk van ebből a delfineknek?
A kutatók azt gyanítják, hogy a delfinek hasznot húznak abból, hogy a hálók megzavarják a sügérrajokat, és egy részüket a delfinek felé küldik. Egyes delfinek egyenesen a hálóból ragadják ki a halakat. A kutatók által megkérdezett helyi halászok szinte mindegyike azt mondta, hogy a tengeri emlősök a helyzetből adódóan plusz halakat szereznek. A szerzők végül kiszámították, hogy a kooperatív halászatban részt vevő palackorrú delfinek 13 százalékkal nagyobb eséllyel maradnak életben.
Forrás: Science Alert