A DNS-nek a biológiai apaságot kellett volna biztossá tennie. De az apaság sokkal inkább társadalmi viszony, így bizonyos dolgokat nem tud meghatározni a tudomány.
A migrációs célországok egyre gyakrabban használják a DNS-t a rokoni kapcsolatok igazolására. 2019 májusában például az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma kísérleti programot indított a közép-amerikai migráns családok vizsgálatára a déli határon. Amint azt a kritikusok megjegyezték, ez a gyakorlat a család szűk, biológiai meghatározását erőlteti. Az olyan rokonsági gyakorlatokat, mint az örökbefogadás, a mostohaszülőség és a szülői viszony társadalmi értelmezésén alapuló kapcsolatok teljesen legitimnek tekintik, ha azt bennszülöttek gyakorolják, de csalárdnak, ha külföldiek.
Az elmúlt évszázad során a törvényes és törvénytelen gyermekek közötti különbségtétel sokat veszített társadalmi és jogi jelentőségéből Nyugaton. Az anyaság és az apaság bizonyításának egykor jelentősen eltérő kritériumai nagyrészt – bár nem teljesen – eltűntek. Az amerikai jog szerint például a külföldön született, nem házas állampolgár apától született gyermekek még mindig nem élvezik ugyanazokat az állampolgársági jogokat, mint az állampolgár anyától született gyermekek.
Ugyanakkor a rétegződés más összefüggésekben is megerősödött, például az állampolgárok és a külföldiek szülői hovatartozásának ellentétes meghatározásaiban. A diszkrimináció új dinamikája is megjelent, mivel az asszisztált reprodukciós technológiák és az azonos nemű párok a család új permutációit hozzák létre. Vegyük például a két apa és kislányuk közelmúltbeli rejtélyét. Mindkét férfi amerikai állampolgár és törvényes házasságban él, lányuk külföldön született béranyától.
Az Amerikai Külügyminisztérium biológiai megfontolások – a gyermek nem volt genetikai rokonságban mindkét szülővel – és társadalmi megfontolások – a pár házasságának el nem ismerése – kínos kombinációjára hivatkozva megtagadta a gyermekük amerikai állampolgárságát. Egy ilyen eset nem azt mutatja, hogy a régi törvények nem tudtak lépést tartani az új családformákkal, hanem azt, hogy az állam hogyan képes a rétegződés új formáit létrehozni még akkor is, amikor a régebbiek elhalványulnak.
A DNS-korszak hajnalán sok megfigyelő azt jósolta, hogy az apaság igazságának feltárásával a genetikai tudomány egy napon megszünteti a kétértelműséget, és egyenlőséget és igazságosságot teremt. Ma a tudomány valóban képes megtalálni az apát, de hatása sokkal összetettebb, mint ahogyan azt egykor várták. Ahelyett, hogy egy új biogenetikai definícióval elsöpörte volna a régebbi társadalmi és jogi meghatározásokat, valójában fokozta az apaság meghatározásának különböző módjai közötti feszültségeket.
Ki az apád? Talán a tudomány nincs a legjobb helyzetben a válaszadáshoz, mert ez a kérdés a társadalomból, nem pedig a természetből fakad. Lehet, hogy egyébként sem ez a helyes kérdés. Jobb kérdés az, hogy mit akar a társadalom az apától?
(Forrás: BigThink)