Az életkor előrehaladtával az egyensúlyérzék az egyik első dolog, ami megromlik – mindez valamikor az ötvenes évek közepén kezdődik. Ez azért is fontos dolog, mert az esések világszerte a sérülésen alapuló halálesetek egyik fő oka, és a szakemberek szerint nagyobb hangsúlyt kéne fektetni az egyensúlyvesztés nyomon követésére.

A fő probléma viszont az, hogy a szakemberek nem tudják, hogy mit keressenek az egyensúly hanyatlásának korai jeleként

Éppen ezért egy nemzetközi sportorvosi kutatócsoport összegyűjtötte a különböző klinikai adatokat, amelyeket egy nagy, folyamatban lévő, a testmozgással kapcsolatos tanulmány részeként gyűjtöttek össze.

Az alanyok az 50 és 70 év között voltak, amikor az első egyensúly-értékelést végezték a kutatók. Az értékelés részeként 10 másodpercig kellett a bal vagy a jobb lábukra állniuk úgy, hogy a felemelt lábukat az álló lábuk mögé dugták, a karjukat pedig oldaluk mellett tartották.

A szakemberek szerint ezt az egylábú álláspróbát ugyan az elmúlt öt évtizedben használták az egyensúlyérzék felmérésére, de a középkorú és idősebb személyek klinikai vizsgálata során nem alkalmazzák rutinszerűen.

Ez egyébként egy viszonylag egyszerű feladat, egyértelmű eredménnyel. Az alanyok vagy eljutottak a számolás végéig legalább az egyik próbájukban – mert három lehetőségük volt – vagy elestek.

A 2009 és 2020 vége között részt vevő 1702 önkéntes közül közel 350 – azaz minden ötödik – nem tudta megtartani az egyensúlyát. Ráadásul az eredmény minden további 5 évvel kétszer valószínűbbé vált.

A résztvevők egészségi állapotát ezt követően évekig nyomon követték, részletezve a haláleseteket és azok valószínűsíthető okait.

És igen:

a vizsgálati időszak alatt több olyan résztvevő halt meg, aki nem tudta megtartani az egyensúlyát a kísérletben.

Azoknak, akik sikeresen tudtak egy lábon állni 10 másodpercig, csak 4,5 százaléka hunyt el, szemben azzal a 17 százalékkal, akik nem tudtak ezt megtenni.

A halálokok viszont az egyes csoportokban nem sokban különbözött, olyan betegségek, mint a rák, a szív- és érrendszeri betegségek, sőt, még a koronavírus is előfordult.

Mindezek ellenére azok, akiknek nehéz volt megtartaniuk az egyensúlyukat, általában kevésbé voltak egészségesek, több esetben fordult elő koszorúér-betegség, magas vérnyomás és cukorbetegség, ami potenciálisan hozzájárult a gyengélkedő egészséghez és a csökkent felépülési képességhez.

Ennél is furcsább statisztika:

azok, akik nem tudtak támasz nélkül egy lábon megállni 84 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg a következő 10 éven belül – életkortól kezdve a nemen át az alapbetegségekig mindent figyelembe véve.

Hogy pontosan miért, azt a kutatók sem tudják. Mivel csak egy megfigyelési tanulmányról van szó, a kutatók csak olyan tényezőket tudtak összehasonlítani, mint a halál és az egyensúly, illetve az esélyek összehasonlítását kiszámítani.

A ScienceAlert cikkéből kiderül, az esések világszerte az elhalálozás egyik fő oka, körülbelül 684 000 ember esik áldozatul súlyos esésből eredő sérüléseknek. A kutatók szerint valószínű, hogy ezek egy része – különösen az idősek körében – elkerülhető, vagy legalábbis mérsékelhető lett volna megfelelő egyensúlyérzékkel.