A csillagászok egy újfajta módszerrel próbálják alaposabban megismerni az exobolygókat.

Az elmúlt években a kutatók több ezer exobolygót fedeztek fel. Legtöbbjükre az úgynevezett tranzit-módszerrel bukkantak rá, ez azt jelenti, hogy egy optikai távcsővel mérik a csillag fényességét és hozzápárosítják az idő múlását is. Ha a csillag fényessége nagyon kis mértékben csökken, az azt jelezheti, hogy egy bolygó haladt el előtte, elzárva a fény egy részét.

A tranzit-módszer hatékony eszköz, de vannak korlátai, nem utolsósorban az, hogy a bolygónak el kell haladnia köztünk és a csillaga között ahhoz, hogy észlelni tudjuk. A szóban forgó megoldás legfőbbképp az optikai távcsövekre támaszkodik.

Egy új módszer azonban lehetővé teheti a csillagászok számára, hogy rádióteleszkópok segítségével is észleljenek exobolygókat.

Az exobolygókat nem könnyű rádióhullámhosszon megfigyelni. A legtöbb bolygó nem bocsát ki sok rádiófényt, a legtöbb csillag viszont igen. A csillagok rádiófénye ráadásul igen változó lehet, legfőbbképp a csillagkitörések miatt.

De a nagy gázbolygók, mint például a Jupiter is bocsátanak ki rádiófényt. Pontosabban nem maguk a bolygók, hanem az erős mágneses mezejük. A folyamat egészen pontosan úgy zajlik, hogy a csillagszélből származó töltött részecskék kölcsönhatásba lépnek a mágneses mezővel, és rádiófényt bocsátanak ki.

A Jupiter olyan fényes a rádiófényben, hogy házi készítésű rádióteleszkóppal is észlelhető, és a csillagászok több barna törpebolygótól származó rádiójelet is észleltek.

De van egy másik, csillag körül keringő Jupiter-szerű bolygó, amiről még nem érkezett egyértelmű rádiójel.

Ebben az új tanulmányban a kutatócsoport azt vizsgálta, milyen lehet egy ilyen jel.

Modelljüket a magnetohidrodinamikára (MHD) alapozták, amely leírja a mágneses mezők és az ionizált gázok kölcsönhatását, és a HD 189733 nevű bolygórendszerre alkalmazták, amelyről ismert, hogy egy Jupiter méretű világgal rendelkezik.

Szimulálták, hogy a csillag csillagszél hogyan lép kölcsönhatásba a bolygó mágneses mezejével, és kiszámították, hogy milyen lenne a bolygó rádiójelzése.

A kutatók a vizsgálat során több érdekes dolgot is találtak. Egyrészt a csapat kimutatta, hogy a bolygó világos fénygörbét produkálna. Ez egy olyan rádiójelet jelent, amely a planéta mozgása miatt változik. Ez azért nagyszerű, mert a mozgás rádiómegfigyelései rendkívül pontosak.

Azt is megállapították, hogy a rádiómegfigyelések képesek észlelni a csillaga előtt elhaladó bolygó tranzitját. A rádiójelben sajátos vonások lennének, amelyek megmutatnák, hogy a bolygó magnetoszférája hogyan halad el a csillag előtt. Ezáltal a csillagászok jobban meg tudnák érteni a bolygó magnetoszférájának erősségét és méretét.

Mindkét jel nagyon gyenge lenne, ezért a rádióteleszkópok új generációjára lenne szükség ahhoz, hogy észrevegyük őket.

De ha észlelni tudjuk az objektumokat, a bolygó-rádiójelek pontos pályamérést adhatnak legalább egy planétáról a rendszerben, amely segíthetne megérteni egy exobolygó összetételét és belsejét.

Ezek együttesen nagy előrelépést jelentenének az exobolygórendszerek megismerésében.

Forrás: Science Alert