Sokan számolnak be arról, hogy fájdalmaik felerősödnek, amikor aludni próbálnak, a cirkadián órával kapcsolatos új kutatások pedig megmagyarázzák végre ezt a rejtélyt.

Hosszú ideje rejtély, hogy az egyik legalapvetőbb emberi tapasztalat − a fizikai fájdalomérzet − miért változik intenzitásban a nap folyamán. Az orvosok és a betegek is észrevették, hogy bizonyos fájdalomtípusok hajlamosak éjszaka rosszabbodni. Az eddigi kutatások többsége ezt az alváshiánnyal vagy az alvás zavarával hozta összefüggésbe, korlátozott sikerrel − számol be róla a Wired.

Egy nemrégi közzétett tanulmányban a franciaországi Lyon Idegtudományi Kutatóközpont Claude Gronfier által vezetett tudósai végre fényt derítettek a változó fájdalomérzékenységre, azt felfedezve, hogy a cirkadián óránk erősen alakítja ezeket az eltolódásokat, a nap különböző időpontjaiban jellemző intenzitáscsúcsot és mélypontot mutatva.

A cirkadián ritmus néven ismert biológiai folyamatok a test belső órája által vezérelve úgy hangolják aktivitásukat, hogy a nap folyamán adott időpontokban emelkednek és süllyednek. Nagyjából minden testi rendszert befolyásolnak, és fiziológiánk és viselkedésünk szinte minden aspektusát irányítják.

Annak bizonyítása, hogy bármit is a szervezet belső órája vezérel, nehéz, és fárasztó vizsgálati tervet igényel. A kutatóknak ellenőrzött laboratóriumi körülmények közé kell helyezniük a résztvevőket, ahol kizárnak minden olyan környezeti vagy viselkedési tényezőt, ami ritmikus ingadozást okoz. Ebben az „állandó rutin protokollban” minden állandó − a világítás, a hőmérséklet, az ételhez való hozzáférés − és lehetetlen megmondani, mennyi az idő. A résztvevőknek legalább 24 órán keresztül félig fekvő helyzetben vannak egy félhomályos szobában: nem alhatnak, nem állhatnak fel, nem mehetnek ki mosdóba. Ételt apró falatkák formájában kapnak óránként.

Gronfier csapata 12 egészséges fiatal férfivel csinálta meg a kísérletet, akik 34 órán keresztül vetették alá magukat a protokollnak. A csapat kétóránként tesztelte a fájdalomérzékenységüket egy alkarra helyezett eszközzel, ami lassan növelte a hőmérsékletet, amíg fájdalmat nem jelentettek.

Bár mindenki ritmusa napi ciklust követ, egyeseknél a nap korábbi vagy későbbi szakasza ferde − ami „reggeli pacsirtákhoz”, „éjszakai baglyokhoz” vezet. A csapat óránként mérte a melatonin emelkedését, ami körülbelül két órával a szokásos lefekvési idő előtt szabadul fel, és ezzel tudta mindenki ritmusát egységesen szinkronizálni.

Az érzékenység átlagosan hajnali 3 és 4 óra között tetőzött, majd körülbelül 12 órával később érte el a mélypontját.

Fotó: Jonathan Borba / unsplash

Azt is kimutatták, hogy ezek a ritmusok specifikusak a fájdalmas ingerekre. Volt, hogy a hőmérséklet lassan emelkedett, amíg melegséget nem érzékeltek, de ezeknél a nem fájdalmas küszöbértékeknél nem volt ritmikus mintázat az emberek által érzett intenzitásban.

Mivel a résztvevők nem aludtak, a kutatók azt is ki tudták bogozni, hogy a fájdalom esetleges emelkedése összefügg-e az alváshiánnyal. Az eredmények lenyűgöző győzelmet hoztak a cirkadián rendszer számára: az adatok 80 százalékát a cirkadián ritmussal lehetett magyarázni.

Szükséges lesz a vizsgálat megismétlése nőkből álló mintán is, mivel például az ösztrogén köztudottan befolyásolja a cirkadián ritmust.

Darnall reméli, hogy a jövőben az egészségügyi állapotok − például a rák vagy az övsömör − okozta fájdalom cirkadián természetének tanulmányozása hatással lesz a fájdalom kezelésének módjára.

Zameel Cader, az Oxfordi Egyetem idegkutatója és neurológusa szerint az általunk érzett fájdalom mértéke a fájdalmat érzékelő sejtek ritmusának köszönhető.

A cirkadián rendszer szerepe a fájdalomban azt jelenti, hogy ami felfelé megy, annak le is kell jönnie − csak bírjuk kivárni.